Vallások és egyházak az egyesült Európában

Az R.I.P.E. csoport megalakulásakor azt a célt tűzte ki, hogy a nemzeti határokon túllépve elősegítse a vallással összefüggő folyamatok feltárását Európa kulturális és vallási sokrétűségének megértéséhez a kultúrák és vallások közötti dialógus érdekében.

Pécsi rendezvényük főszervezője dr. Wildmann János az „Egyházak és vallások az egyesült Európában” című hároméves OTKA kutatási program vezetője volt a PTE-n. Tőle kérdeztük, hogy mi ad aktualitást a konferencia témájának?

– Már kutatási programunk eredeti elképzelése is az volt, hogy ne csak a bennünket, magyarokat érintő kérdésekkel foglalkozzunk, hanem tekintsünk a szomszédos országokra és Európa távolabbi helyeire is, hogy másutt milyen vallással és egyházzal kapcsolatos kérdések foglalkoztatják az embereket, a kutatókat. Hogy csak egyetlen példát említsek: nálunk az iszlámnak nincs különösebb jelentősége, de a nyugati országok társadalmi vitáit erősen meghatározza. A konferencia címét és témáját így minden résztvevő a magáénak érezte.

– Hogyan lett Pécs a helyszín?
– Kollégáimmal, Korpics Mártával és Reinodli Frigyessel sikeresen lobbiztunk a R.I.P.E. 2007-es római konferenciáján azzal, hogy Pécs Európa Kulturális Fővárosa 2009-es felvezető évének egyik súlypontja a vallások összeurópai jelentősége és vonatkozásai. Sajnos szégyenkezhettünk, mert minden igyekezetünk ellenére ezt a rendezvényt az EKF menedzsmentje még szimbolikus támogatásban sem részesítette, sőt az elküldött programot válaszra sem méltatta.

– Vajon az EU kiteljesedésével az egyházak, vallások látják-e más szemszögből a társadalmi folyamatokat és a saját szerepüket, vagy az egyesült Európa „nemzetek feletti” politikai szférája hoz egységes megközelítést a szerepük megítélésében?
– Magyarországot tekintve inkább az utóbbiról van szó. Kutatásunk ugyanis azt bizonyítja, hogy a magyarországi keresztény egyházak mintha nem mérték volna fel, hogy minden helyhez kötöttségük ellenére globális világban élnek, ahol a gondolatok, eszmék, kihívások gyorsan és határok nélkül terjednek. Már ma is nagyon sokan új vallásokban és spirituális mozgalmakban keresnek választ kérdéseikre. Úgy tűnik, hogy az egyházak nem látják ma sem más szemszögből a társadalmi folyamatokat és saját szerepüket, mint tíz vagy húsz, esetleg hatvan évvel ezelőtt. Félő, hogy le fogják késni az idő vonatát, vagy talán már le is késték. Mindeközben az európai társadalmak számos új és globális kihívással néznek szembe, amelynek egy része kulturális és vallási jellegű. A kultúrák és vallások párbeszéde nélkül pedig nem lesz béke sem egy társadalmon belül, sem a nemzetek között.

– Nincs féltékenység az egyházak részéről azért, mert a politika és kultúra színtere a vallásokhoz hasonlóan nemzetek feletti lett? Nem járhat-e ez azzal, hogy a nemzeti egyházak karakterét erősítik?
– Nem tudom, hogy ezt „féltékenységnek” lehet-e nevezni, én inkább kihívást mondanék. Erre alapvetően kétféleképpen lehet válaszolni: vagy ördögtől valónak látják az újat és azt rossznak tekintik, nem kívánnak vele foglalkozni, bezárkóznak a maguk elefántcsonttornyába, vagy a régi válaszokat ismételgetik az új kérdésekre. Ennek egyik formája valóban az lehet, hogy az egyház nemzeti karakterét erősítik, szélsőséges esetben a nacionalizmus szekértolóivá válnak. Magyarországon nem mértünk kifejezetten nacionalista hajlamot a hívők részéről, legalábbis nem nagyobbat, mint ami általában is jellemzi a társadalmat.

– Miért van és milyen tünetekkel mutatkozik a vallásos Európa-szkepticizmus Magyarországon?
– Kutatásunk során többek közt az Európai Unió, valamint Magyarország uniós integrációjának megítélését vizsgáltuk. A válaszok meghatározó összefüggést mutattak többek között azzal, hogy a megkérdezett tagja volt-e valamilyen egyháznak. Elsősorban a református, de a katolikus egyház tagjai is, különösen pedig a vallásos megkérdezettek kritikusabban szemlélik az Uniót és Magyarország integrációját, mint azok, akik más egyháznak tagjai vagy nem is egyháztagok, illetve kevésbé vallásosak. A két nagy keresztény egyház tagjai és közülük is a vallásgyakorlók például nagyobb arányban tartják az Európai Uniót csupán gazdasági szövetségnek vagy a nagytőkések és gazdagok érdekvédelmi szervének, mint a többi válaszoló.