2005.02.07. 00:00
Ötvenegy napos rémtörténet
A főváros 1944–45 fordulóján bekövetkezett ostroma soha nem látott szenvedéseket zúdított a lakosságra. Védők és támadók egyaránt pusztították Budapest szépségeit.
[caption id="" align="alignleft" width="285"]
A biciklit toló harcos óvatosan tekint ki egy budai ház mögül a szétlőtt környékre. A tér másik felén talán még a védők az urak.
[/caption]
A száraz adatok szerint Budapest ostroma ötvenegy napig tartott. A karácsonykor kezdődött, és február tizenegyedikén véget ért harcok óriási áldozatokat követeltek. Valamivel több, mint ötvenezer német és magyar, valamint közel százezer szovjet katonát. Emellett több ezer civil, katonaszökevény és üldözött is veszteséglistára került. Elpusztult az összes fővárosi vasúti és közúti híd, a lakóépületek nyolcvan százaléka károkat szenvedett. Február hetedikén a front délnyugati szakasza a Lágymányosi vasúti töltés–Daróczi út–Gömbös Gyula, a mai Alkotás úton át, a Széll Kálmán, azaz Moszkva térig tartott.
A Postapalota egyes emeletein a védők, míg másokon a támadók foglaltak állást. Innen északra az ellenállási vonal a Margit körúton át a Margit híd budai hídfőjéig futott. Ezen a napon délelőtt a szovjet csapatok betörtek a Déli pályaudvarra. Ezt a német-magyar erőknek csak félig sikerült estére visszafoglalniuk. Súlyos harcok dúltak a Városmajor és a Krisztina körút sarkán álló ház mellett. Itt egy német csoport még működő harckocsijával okozott kellemetlen perceket az oroszoknak.
