Egy fantáziával teli világba léphet be Ivica Mavrenski

– Már több mint egy évtizede van Pécsen. Mi fogta meg ennyire a városban? 

– Először is nagyon jól érzem magam itt. Pécs lett a második otthonom. Emellett kiváló körülmények között dolgozhatok a Rátgéber Kosárlabda Akadémián, ahol nagyon jó emberek vesznek körül. Ha így mindened megvan, természetes, hogy maradni akarsz. 

– Megviseli, hogy a családjától távol kell dolgoznia? 

– A családomtól való távolság nehéz, de tudtam, mire vállalkozom. Túlságosan persze nem vagyunk távol egymástól, meg tudom látogatni őket. A Covid természetesen problémákat okozott, de nem csak nekem. Most egy kicsit egyszerűbbé vált a határon való átkelés, de a koronavírus sajnos még mindig itt van velünk. Remélem, most már mihamarabb távozik. 

– Évek óta az utánpótlásban dolgozik. Nem szeretne inkább kész játékosokkal foglalkozni? 

– Szeretem ezt a munkát a fiatalokkal, mert mindennap láthatom, ahogy felnőnek, megtanulnak valamit, fejlődnek. Nagyon jó érzés tudni, hogyan nézett ki valaki három éve, és milyenné vált mostanra. 

– Folytatható ez, ha esetleg feljutnának az élvonalba? 

– Miért ne? Meglátjuk! Ebben az idényben nagyon jó eredményeink vannak. Az akadémián arra fókuszálunk, hogy megadjuk a játékosainknak a lehetőséget. Még nagyon fiatalok, de már nem is gyerekek. Rengeteg sportoló veszik el ebben a korban. A lépés az ifi és a felnőtt között a legkisebb, de a legnehezebb is. Célunk a lehető legjobban megkönnyíteni ezt kosárlabdázóink számára. 

– Mi kell a szintlépéshez? 

– Elsősorban tapasztalatra van szükségünk. Ha ránéz a csapatunkra, a legtöbb játékosunk csak második éve szerepel felnőtt osztályban. Sokuk nem lépett még pályára rájátszásban. Az idő viszont nekünk dolgozik. Ránk is jellemző, ahogy az a fiatal csapatokra mindig, hogy folyamatosan hullámzik a játékunk. A hullámhegyeket kell elnyújtanunk, és a völgyeket rövidítenünk. 

– A csapategység kialakítása vagy a képességek csiszolása fontosabb ebben a korban? 

– Az egység nagyon fontos. Csak jó csapat érhet el jó eredményeket, de nem űzheted ezt a sportot, ha nincsenek jó képességeid, ha nem tudsz passzolni vagy cselezni. Technikailag nagyon nehéz sport a kosárlabda. Rengeteg a szabály, ezért a játékosoknak mindenekelőtt kiváló képességekkel kell rendelkezniük. Ezt követi a mentális felkészültség, hogy az utolsó pillanatig képes legyél küzdeni. Ezek közt meg kell találni az egyensúlyt és a kapcsolatot. 

– Lobog a tűz a szemében, ez segíti át a nehézségeken? 

– Számomra a kosárlabda olyan, mint a vallás. A terem a templom, és amikor odaérek, olyan, mintha egy másik világba lépnék be. Egy világba a labdával, amiben rengeteg a fantázia, az alkotás. Ezt nagyon szeretem. Nem végezheted ezt a munkát, ha nem érzed a szenvedélyt, hanem égsz ezer fokon minden edzésen. 

– A FIBA Europe egyik vezetője, Michael Schwarz azt mondta, NBA-gyárrá fejlődhetnek. Elképzelhetőnek tartja ezt? 

– Abban reménykedem, hogy jó munkát végzünk, mert mindenünk adott ehhez. A kérdés inkább csak az, mikor történik ez meg. Jó példa James (Nnaji) Barcelonában, aki bemutatkozhatott az Euroligában is, amivel a világ legboldogabb emberévé tett. Ráadásul a 2023-as NBA-drafton is az első tíz közelébe várják, ami hatalmas dolog!