2020.06.02. 19:54
Eltűnt a pécsújhegyi kézilabdakatlan és sok labdarúgópálya is
Sok focipálya és más sportlétesítmény tűnt el vagy lett az enyészeté az utóbbi évtizedekben a baranyai megyeszékhelyen. A mai fiatalok el sem tudják képzelni, hogy egykoron milyen sportágak eseményeit lehetett látni élőben.
Fotó: Laufer László
Elég öregnek kell lenni ahhoz, hogy az ember emlékezzen olyan pécsi sportlétesítményekre, amelyeknek azóta már nyoma sincs. Legnagyobb számban a focipályák tűntek el. Hol van már az erőmű melletti Dinamó-pálya, a porcelángyári, a kovácstelepi, a belváros felőli salakos, az újhegyi, a Tüzér utcai, volt Helyiipari-féle vagy a Hősök terei játéktér.
E sorok írójának mindegyikkel kapcsolatban van valamilyen emléke. Elég, ha csak a Zsolnay-pályát említem, ahol nem volt öltöző, a csapatok a nagyüzem területén öltöztek-vetkőztek, és gyalog közelítették meg a meccs színhelyét. Azt, ami azzal is emlékezetes marad, hogy az azóta már elhunyt fotós az oldalvonal mellett futva, a masináját a kezében tartva követte a támadásokat, hogy minél közelebb kerüljön az akciók végkifejletéhez.
De a focin kívül más sportágak egykori hadszíntereinek sincs már nyoma. Elég, ha csak a rendőrséggel szembeni, évtizedek óta gazdátlan, a vívók egykori főhadiszállására, az Egyetemi sportcsarnokra utalunk. Amihez régóta azért nem nyúltak, mert műemléki védettséget élvez. De hiányzik a pécsújhegyi kézilabdakatlan is, megannyi izgalmas mérkőzés és a SZUR (Színészek–Újságírók Rangadója) valamikori helyszíne.
Külön fejezetet érdemel a Pécshez közeli, a Tortyogónál elterülő, 64 hektárosra tervezett golfpálya sorsa. A legmerészebb ötlet az volt, amikor nemzetközi szintű sportági és szabadidőközpontot álmodtak meg oda. Tizenkilenc lyukú pályával, közé építendő létesítményekkel, gyakorló résszel, 650 négyzetméteres klubházzal, apartmanházzal, konferencia-központtal, négycsillagos szállodával, wellnessrészleggel. Ezeknek 2006-ra kellett volna elkészülniük, azonban nem lett belőle semmi.
Toma Árpád, a PMFC volt labdarúgója annak idején sűrűn látogatta a golfpályát. Tíz éve lapunknak ezt nyilatkozta:
– A feleségem ott dolgozott, én négy évig rendszeresen lejártam oda, a gyerekeknek még nyílt napokat is tartottam. Az elején szépen alakult minden, aztán egyre rosszabbra fordult a helyzet, sajnálom, hogy ez lett belőle. Pedig lett volna a létesítménynek létjogosultsága. Emlékszem arra, hogy sokat játszottam Malajzia belgrádi nagykövetével, aki többször is átautózott Pécsre.
Különleges sportágak is bemutatkoztak a baranyai megyeszékhelyen. Volt salakmotorverseny a Tüzér utcai salakos futópályán, gokartosok küzdöttek egymással a mai távolságiautóbusz-pályaudvar helyén, országúti motorosok száguldottak időre a Pálosok környékén (is), kerékpározók taposták a pedált a Bem utcában felfelé és köröztek a Széchenyi téren a Mecsek-kupa keretében.
