A helyi erőkre helyezik a hangsúlyt a mohácsiak

– Elcsépelt közhely, de az összes kezdet nehéz.

– Csakhogy ez ránk nem volt igaz – jelentette ki büszkeséggel a hangjában Takács Lajos, a mohácsi felnőtt, illetve ifjúsági labdarúgók szakmai vezetője. – Most jöttem rá, hogy mi egy „munkás” együttes vagyunk. A srácok két hónap elteltével alig várták, hogy ismét labdába rúghassanak és futhassanak. Felénk, az újvárosi stadionban január 22-én indult újra az élet.

– Mindenki a füvön van, aki kicsit is számít?

– Egy hiányzónk akad a korábbiakhoz képest. Fellai József munkahelyi elfoglaltsága miatt csak heti két edzésre tudott volna eljönni, ezért inkább abbahagyta nálunk a játékot. Sajnos korábban Spannenberger János keresztszalag-szakadást szenvedett, neki a tavasz a gyógyulással telik majd. De 22 fővel azért számolhatok.

– Honnan verbuválódtak a gárda tagjai?

– Húszan mohácsiak, vagy a közvetlen környékről valók, ezt helyesnek tartom. Ketten érkeznek rendszeresen távolabbról, Pécsről, Újpetréről. A helyi erőkre helyezzük a hangsúlyt, ezzel is szeretnénk a szurkolóink kedvében járni. Érzelmileg könnyebb kötődni egy olyan klubhoz, ahol mindenki a sajátjait láthatja, méghozzá hétről hétre.

– A célkitűzések változtak?

– Ősszel a 4. helyen végeztünk. Az eredeti terv az 1–5. helyezés elérése volt, tehát lemaradásunk önmagunkhoz képest nincsen. De a dobogó sem egy színes álom számunkra.

– Lehet ebből idővel harmadik vonal?

– Idén tavasszal bizonyosan nem. De nem túlzok, az igény meglenne rá, a feltételek is szinte adottak. Például, a műfüves pályánk nagyon népszerű az ellenfelek körében. Ezért, kizárólag hazai felkészülési mérkőzéseink lesznek a rajtig, március elejéig.

– Mire helyezik a hangsúlyt az edzéstervben?

– Az állóképesség javítása mellett be szoktunk iktatni kimondottan erőnléti foglakozásokat és technikai jellegű gyakorlatokat egyaránt. Hétvégén a mérkőzések jönnek, hétfőn meg pihenőt kap mindenki. Már tavaly decemberben körvonalazódtak az elképzelések, remélem sikerül a kitűzött feladatokat végrehajtani.

– A habitusát ismerve csak kevesen rettegnek, amikor megjelenik a gyep szélén.

– Engem a kisebbek is tegeznek, ezt így tartom rendjén. Veszem a futballhumort, adok és kapok is belőle. A tekintélyt nem a magázódással szeretném megszerezni. Mindenki tudja, érti, munka közben nincsen viccelődés, annak máshol van a helye, ideje. A tiszteletet amúgy egyéb módszerekkel is fenn lehet tartani, nem csak a megszólítással.