Meccs után a sör a nyerő

– Nemrég még a csapat kapusa volt, május óta az egyesület elnöke. Belefér ez a villányi borászat mellett?

– Belefér, bár abszolút nem terveztem ezt – árulta el a 40 éves Maul Zsolt. – Három évig fociztam ott, ám egy sérülés miatt abbahagytam. Megmondom őszintén, a feleségem mindig ellenezte a futballt, ám az egyik esti családi beszélgetésen legnagyobb meglepetésemre ő vetette fel, hogy nem érdekelne-e egy ilyen pozíció. Beleültette a bogarat a fülembe. Elgondolkodtam rajta, és megfogott az ötlet. Végül az történt, hogy Kovács Zoltán, aki tizenkét évig irányította az egyesületet, lemondott a javamra. Az azóta eltelt időszakban – na meg addig is – megpróbáltam a vállalkozásomnak köszönhető kapcsolataim révén szponzorokat szerezni a csapat mellé. Plusz a TAO-forrásokat is jobban ki akartuk használni, nemrég kaptunk és hétmillió forintot. A villanyvilágítást is szerettük volna megcsináltatni, de erre most nem volt forrás. Nem mondunk le róla.

– Ahogy hallom, a fél csapat erősen kötődik már a vállalkozásához.

– Valóban, nyolc játékos már nálam dolgozik. Manapság már úgy választok új kollégát, hogy először megnézem, akad-e a csapatban megfelelő személy. Szerintem nincs ezzel semmi probléma: ez is csak erősíti a közösséget. Ez egy nagyon jó társaság, sokszor nálam rendezzük meg az összetartásainkat, meghívom a fiúkat.

– A meccsek után bor folyik az öltözőben?

– Kedvelik a bort is. De azért a mérkőzések után inkább a sörre szavaznak a srácok.

– Az előző szezonban a nyolcadik helyen végeztek a megyei II. osztályban. Hogyan tovább?

– A legnagyobb erősítés számunkra az, hogy nagyjából együtt maradt a keret, és az edző, Kósa Zoltán is folytatja a munkát. A felkészülési mérkőzéseken látottak bizakodásra adnak okot: tavaly még 9-0-ra kikaptunk például a Siklóstól, nemrég viszont a Mehring Lajos Emléktornán a meccs elején senki nem szólt volna semmit, ha 4-1-re vezetünk. Sajnos kihagytuk a helyzeteinket és 4-0-s vereséget szenvedtünk, de jó volt látni, hogy egy meghatározó megye I.-es csapat ellen így helyt tudunk állni. A Beremendet 6-2-re legyőztük, erre is büszkék vagyunk. A látottak alapján úgy érezzük, ha a srácok apait-anyait beleadnak a bajnokság során, akkor bekerülhetünk az első ötbe. Én maximalista vagyok a boraimmal kapcsolatban is, úgyhogy én személy szerint a dobogóban reménykedem.

– És ha még több sül ki?

– Az biztos, hogy csak akkor szeretnénk feljutni, ha megnyerjük a bajnokságot, felkérésre nem váltunk osztályt. Ha most végeznénk az első helyen, akkor nem biztos, hogy vállalnánk, szerintem kell még nekünk két év a megye II.-ben, hogy kellőképpen megerősödjünk. Azért ugyanis kár feljutni, hogy a 12-14. helyekért küzdjünk, ha megye I.-esek leszünk, ott is komolyabb célokért akarunk harcolni. A szurkolóink ugyanis megérdemlik: egyre többen vannak a meccseinken és egyre közelebb kerülnek a csapathoz. Ha beleállnak a srácok egy meccsbe, de mégis kikapunk, akkor is biztatnak minket, és ezt nagyon jó megélni!