Nem nyugszik bele, ha valami nem sikerül

– Miért pont a hosszútávúszás?

– Rossz volt a csípőm, ezért a szüleim elvittek tanmedencébe, még amikor úgy 5-6 éves lehettem – árulta el Balogh Vivien, a PSN Zrt. úszótehetsége. – Ekkor nagyon megtetszett az úszás, és így a víznél ragadtam. Később a szülővárosomban, Bonyhádon kezdtem el edzeni, és az akkori trénerem mondta, hogy menjek el Balaton-átúszásra, és ott lettem a nyílt víz és a hullámok szerelmese. 2014-ben volt Balatonfüreden egy verseny hét és fél kilométeres távon, ahol első helyet sikerült elérnem, s ez egy nagyon nagy motivációt adott nekem. Emellett nem vagyok elég robbanékony a rövidtávhoz, erősségem inkább, hogy felveszek egy ritmust, és azt tudom hosszabb ideig tartani.

– Hogyan telnek egy fiatal sportoló mindennapjai?

– Minden nap – beleértve a hétvégét is – kora reggel van egy úszóedzésem, délután fél háromtól pedig kondi, ezután négytől ismét a medencében vagyok. Emellett a pécsi Leöwey Klára Gimnáziumba járok. A sport és a tanulás teszi ki életem nagy részét, a barátaimra például csak az iskolában van időm, szüleimhez pedig csak szombatonként tudok hazaugrani.

– Ha jól tudom, kitűnő bizonyítvánnyal fejezted be a tizedik osztályt. Hogy fér bele az idődbe a tanulás?

– Most a nagymamámnál lakom Pécsett, aki rengeteg mindenben segít nekem. Tanítási időben én már reggel fél hatkor eljövök otthonról, és csak este hét óra fele esem haza, s ekkor ő már vacsorával vár engem otthon. Ráadásul a tanulásban is tud támogatni, hisz történelem–magyar szakos tanár. Természetesen a szüleim is mindenben mellettem vannak, nélkülük nem tartanék most itt. De így is maximum négy-öt órákat tudok aludni egy nap, s ez azért néha eléggé megviseli a szervezetemet, több pihenésre lenne szükségem, ezt azért érzem.

– Úszóként milyen célok lebegnek előtted?

– Minden sportolónak az olimpia szokott lenni a legnagyobb álma, de én csak kis célokban gondolkodom, magamhoz mérten próbálok meg mindig egyre jobb és jobb eredményeket elérni. Elsődlegesen a magyarok között szeretnék a legjobb lenni, és minden egyes versenyből próbálom kihozni a maximumot. Amikor meghallottam, hogy részt vehetek a világbajnokságon, kétszer is elsírtam magam, annyira boldog voltam. Eddig szerencsére mindig sikerült elérnem, amit szerettem volna. Egyszerűen nem vagyok képes belenyugodni abba, ha valami nem úgy sikerül, ahogyan azt elképzeltem, rosszul érzem magam olyankor.

– Azért készülsz a civil életre is?

– Mindenképp tovább szeretnék tanulni, több lehetőség is van ezzel kapcsolatban a fejemben, de azért szerencsére van még két évem eldönteni ezt a kérdést. Már megkeresett egy magyarországi szervezet, akik fiatal sportolókat segítenek ki Amerikába, ahol ösztöndíjjal tanulhatnak és mellette sportolhatnak is. Ha itthon maradok, akkor pedig mindenképp a kémia irányába szeretnék elmenni, az áll ugyanis a legközelebb hozzám.