Két FutaPécses csapat is első lett az Ultrabalatonon

A FutaPécs SE sportolói alaposan kitettek magukért az előző hétvégén, a nemzetközileg is ismert és elismert ultrafutó-versenyen, az Ultrabalatonon. A képlet ezen a megmérettetésen viszonylag egyszerű: körbe kell futni a Balatont. Na igen, csakhogy ez 221 kilométer teljesítését foglalja magában, ami nem éppen egy kora esti, stresszlevezető kocogás. Persze így is óriási tömegeket vonz a verseny, idén 11 ezernél is többen vettek részt az Ultrabalatonon. Persze nem ennyien futották körbe a tavat, hiszen a kétfős váltóktól egészen 10-12 fős csapatokig is elindultak a hétvégén.

Nos, a pécsi egyesület kétfős (Borbás Adri, Inhoff Zília), és négyfős (Szatmári Adrienn, Csima Kata, Tárnai Márta, Dajkó-Ráncsik Nikol) női váltója is első helyen végzett a saját kategóriájában. A páros 21:44:54 óra, míg a kvartett 17:56:32 óra alatt teljesítette a 221 km-t.

– Nagyon büszkék vagyunk a lányokra – mondta el lapunknak Papp Ferenc, a FutaPécs SE vezetője. – Bíztunk benne, hogy mind a két csapatunk jól fog szerepelni, de azért a győzelemre nem számítottunk. Az ráadásul tovább növeli a sikerük értékék, hogy a páros több mint egy órát, a négyes csapatunk pedig majdnem két órát vert a második helyezettekre. Ráadásul mind a két egységünk gyakorlatilag rajt-cél győzelmet aratott, az elsőtől az utolsó ellenőrzőpontig vezették a mezőnyt.

Megkerestük a FutaPéCsajok néven induló aranyérmes pécsi duó egyik tagját, Borbás Adrit, aki arról mesélt a Dunántúli Naplónak, hogyan jött egyáltalán az ötlet, hogy elinduljanak az Ultrabalatonon.

– Inhoff Zíliával már tavaly is rajthoz álltunk, csak akkor mind a ketten férfi párral vágtunk neki a versenynek – mondta Borbás Adri. – Utána, az időeredményeinket látva mondta valaki, ha mi ketten összeállnánk, a női mezőnyben jó eredményt érhetnénk el. Így aztán idén összeálltunk. Nem voltak nagy elvárásaink magunkkal szemben, de abban azért titkon bíztunk, hogy egy dobogóközeli eredményt összehozhatunk. Ehhez képest az aranyérem óriási eredmény.

Persze azért nem volt egyszerű a verseny. Hogy is lett volna, hiszen mégiscsak 221 kilométerről van szó, még ha ketté is osztották maguk között Borbásék.

– Éjszaka nem volt különösebb gond, de nappal nagyon meleg volt, ez nem segített a futóknak, az biztos – mondta el az aranyérmes pécsi páros tagja. – Persze egy ilyen hosszú versenyen kell a pihenés. Vannak frissítőpontok, de autós kisérők is, akiknek lehet szólni, hogy mondjuk két kilométer múlva szeretnénk pihenni egy kicsit.

Borbás azt is hozzátette, hogy a „leosztást” nem úgy kell elképzelni közte, és futótársa, Inhoff Zília között, hogy egyikük kezd, majd 110,5 kilométer után átadja a stafétát. A valóságban 13-14 kilométerenként cserélnek. Természetesen kíváncsiak voltunk arra is, hogy az idei arany után milyen céllal fog nekivágni a jövő évi Ultrabalatonnak, már ha egyáltalán újra rajthoz akar állni.

– Nem – vágta rá nevetve Borbás Adri. – Én alapvetően eleve nem vagyok ultrafutó, így jövőre biztosan nem futom le még egyszer. A verseny után úgyis azt beszéltük, hogy a csúcson kell abbahagyni.

Akadt az Ultrabalatonnak egy egyéni indulója is Pécsről. A FittBike SE versenyzője, Csábrák András a férfiak 162 fős mezőnyében a 23. helyen végzett, 28:54:32 óra alatt teljesítette a kört. Itt tesszük hozzá, hogy a 162 indulóból csak 67-en értek célba.