1 órája
Pápaválasztás: a személyes küzdelmek felérnek egy klasszikus krimi izgalmaival
Pazar környezet, fantasztikus szereposztás, izgalmas jellemrajzok. A Konklávé amerikai filmnek - címének megfelelően - a középpontjába a pápaválasztás kerül. Mindemellett a cselekmény menete időnként leül, és kicsit unalmassá válik. Kritika, elfogultan.
Az alaphelyzet krimibe illő, hiszen mintegy száz embert összezárnak egy terembe, a tét pedig nem kisebb, mint hogy ki lesz a pápa. Mert a konklávéról van szó, melynek intézményét a római katolikus egyház pontosan 750 évvel ezelőtt hozta létre, azzal a feladattal, hogy megválasszák ily módon a világ minden szegletéből érkező bíborosok a mindenkori új pápát.
Fotó: MW
A szó latinul kulcsrazárást jelent, mert a pápát választó testületet bezárják a választás eredményének meghozataláig egy helyiségbe, hogy ne zavarja meg senki és semmi a döntésüket. Maximum 120 bíboros választ Vatikánban, a Sixtus-kápolnában, a részdöntéseket pedig a külvilág számára fekete, míg a pápa megválasztásának tényét fehér füst jelzi.
Pápaválasztás: mint egy jó krimi
Agatha Christie sem találhatott volna ki izgalmasabb kiindulópontot, hiszen a titkos szavazást megelőzően zajlanak az intrikák, a jelöltek közötti belső harcok, s ugyan nem gyilkosság a végeredmény, de minden jelöltnek van oka a másikat befeketíteni. Másrészt minden ember gyarló, rengeteg hibával, és egy ilyen demokratikus választásnál, ahol tényleg a legtisztább, legjobb személyt keresik, azonnal elbukik, akit bárki hírbe hoz, vagy befeketít, még akkor is, ha az eset nem egyértelmű.
A Konklávé film nagy erénye az, hogy visszaadja azt a feszültséget, amit a pápaválasztás során a legjobban dönteni igyekvők érezhetnek abban a néhány napban, amit összezárva eltöltenek a Sixtus-kápolnában.
„Egy eszményért küzdünk, de nem vagyunk eszményiek” – mondja az egyik bíboros a filmben, és a látottak ismeretében ez maximálisan igaz. Akad itt karrierista jelölt, konzervatív elvekhez ragaszkodó, s olyan is, aki elítéli a homoszexualitást, vagy aki a keresztény egyház elleni támadásokat szeretné megtorolni. Ugyanakkor hiú és öntelt valamiképp minden jelölt, és mindezt hitelesen, aktuál vallási helyzeteket felvázolva mutat be a film. Ha pedig a hosszadalmas szavazási procedúrát, a belső csatározásokat megunja a néző, akkor a Sixtus-kápolna látványában merülhet el.
Emellett kitűnő a szereposztás:, többek között Ralph Fiennes, Stanley Stucci, Isabella Rossellini, John Lithgow láthatók a főbb szerepekben. Ralph Fiennest pedig külön ki kell emelni, mint a szavazások szervezőjét, zavartalan lebonyolítóját, mert a kezében futnak össze a szálak, és hihetetlen diplomatikus érzékkel kell egyensúlyozzon, hogy mit hoz nyilvánosságra a rengeteg fekete titokból, hogy a legkevésbé befolyásolja a küzdelem végkimenetelét. Borítékolható, hogy megér egy Oscar-jelölést ez az alakítása.
Az egyházat érintő botrányok, aktuális támadások ugyancsak mind előkerülnek, megtudhatjuk, hogy mi a vallásosság és a hit közötti különbség, szóval izgalmas és élvezetes a film, mindemellett egy idő után monotonná válik a szavazások sokasága, az újabb és újabb áskálódások, és hogy nemigen akad a bíborosok között sem egyenes és tiszta ember. Pontosabban egy igen, aki viszont létezésével rávilágít arra, hogy az igazságosnak, tökéletesnek gondolt keresztény egyház felépítése mennyire macsó, mennyire diktatórikus, mely a nőket teljes mértékben másodvonalba sorolja, esélyünk sincs bekerülni a hatalmi pozíciókba, vagy felemelni szavukat a saját érdekükben. Van tehát a filmnek csattanója, bár ez a zárógondolat egy kicsit mélyebb kifejtést érdemelne.
- Konklávé – angol-amerikai film, 2024.
Cinema City
