Emlékezetessé váltak a siklósi és villányi alkotótelepek (galéria)

Villány és Siklós az 1960-as évek végén az új művészi kifejezésmódok fellegvárává vált, és a helyi alkotótelepek biztonságában a művészek páratlan szabadságot élveztek. Ez lehetővé tette számukra, hogy megismerkedjenek az új művészeti áramlatokkal és formanyelvvel, közösen kísérleteztek és alkottak.

A Siklósi Alkotóház egykor a Siklósi Kerámia Szimpóziumoknak adott otthont, a Villány és Nagyharsány határában álló Gyimóthy-villa a szobrászok pezsgő művészeti központjaként működött.

A siklósi és villányi alkotótelepek pezsgő kulturális műhelyekké váltak

Az alkotótelepek olyan szellemi közösségek voltak, ahol a tudás és a kreativitás megsokszorozódott, ahol a mesterek és tanítványok közösen alkothattak. A művészet itt nem csupán egyéni önkifejezés volt, hanem közös kutatás, egy kísérleti terep, ahol a formák, színek és anyagok egymással párbeszédbe léptek. 
A szimpóziumok által hordozott szellemi örökség mély nyomot hagyott a magyar művészeti életben, sőt, a művésztelepek nemzetközi hírre tettek szert. A Szársomlyó hegy lábánál 1977-ben finn, francia, japán, olasz és norvég művészek részvételével zajlott a szobrászati alkotótelep. Az alkotók az itt készített műveiket a helyszínen hagyták, így járultak hozzá a Nagyharsányi Szoborpark ma is látható tárlatának létrejöttéhez. Sor került olyan különleges összművészeti programra is, amikor a Pécsi Balett művészei léptek itt fel.

Az egykori alkotótelepek emlékezete ma is inspirálhat arra, hogy a közös alkotás szerepe nem merüljön feledésbe – ez talán segíthet abban, hogy új erőre kaphassanak a mára letűnt törekvések, s ha más módon is, de tovább éljen az alkotótelepek által képviselt szellemiség.