Matuska Réka lett a Pannon Filharmonikusoknál az Év zenekari művésze

– Kívülállóként úgy látni, hogy a koncertmester a zenekar csapatkapitánya. Miről szól valójában ez a feladatkör?
–  Eddig helyettesként kisebb hangversenyeken, gyereksorozatok fellépésein tevékenykedtem koncertmesterként, de ettől az évadtól megbízott koncertmesteri pozíciót töltök be a zenekarnál. Egy koncertmester felel - a saját játékán kívül - az első hegedű-szólam egységéért, a vonós hangzásért, játékával motiválja a körülötte ülő zenésztársait, beleértve a fúvósokat is. Éveken át játszottam neves kamarazenekarokban, ahol apósom, Bánfalvi Béla hegedűművész volt a zenekar vezetője, tőle rengeteget tanulhattam, sok „mesterfogást” elleshettem a koncertmesterségről. Ugyanakkor példaként tekintek a férjemre, Bánfalvi Zoltánra is, aki a PFZ koncertmestere.

– Egy száztagú zenekarban nem akármilyen elismerés az „Év zenekari művészének” lenni.
– Első hallásra hihetetlenül meglepődtem, ugyanakkor örültem is neki, hiszen ez egyszerre szakmai és szimpátia díj is, amiért nagyon hálás vagyok. Külön öröm számomra, hogy kezdettől fogva egy szerető, támogató közegben érzem magam a zenekarban.

– Koncertmesteri pozícióban gyakran fog kezet világsztárokkal. Ki volt Önre eddig a legnagyobb hatással? 
– Maxim Vengerov hegedűművészt említeném, Balog József zongoraművészt, továbbá Várdai István cselló-, és Baráti Kristóf hegedűművészt. S tudnám még a sort folytatni, mert minden szólistában van valamilyen plusz, amiért felnézek rájuk.

– Mondhatni igen rövid idő alatt elért a szakmája csúcsára.
–Végtelenül hálás vagyok, hogy ilyen sokszínű feladatot láthatok el zenészként, ugyanis a zenekari játék mellett többféle formációban kamarazenélek, illetve néha kisebb szólólehetőségeket is kapok. Nemrégiben a Pannon Filharmonikusok zeneművészeivel alapítottunk egy „Philomela” nevű vonósnégyest, mely egyelőre inkább örömzenélést jelent, de a Pécsett és Komlón tartott koncertek után az ország több pontján szeretnénk bemutatkozni. No és van két szép gyermekünk, akik bearanyozzák a mindennapjainkat, azt hiszem nem is vágyhatnék ennél többre.

– Öt évesen szeretett bele Mendelssohn hegedűversenyébe, s azóta játszik. Így van ez a gyerekeikkel is, lesz három hegedűs egy csárdában?
– A gyerekek más hangszert választottak. Luca 9 esztendős és most kezd ismerkedni a fuvolázás rejtelmeivel, Levente pedig 6,5 éves és ütőhangszeren szeretne tanulni. Ami a zenei ízlésemet illeti, a romantika továbbra is a kedvencem, Brahms az egyik favorit nálam. 

– Összeáll olykor karácsonyra a családi zongoraötös? Hiszen édesanyja zongoraművész, apósa, anyósa férje és Ön hegedűn játszik. 
– Ha nem is Szentestén, de néhány családi ünnepen szoktunk együtt muzsikálni.   

– Megbarátkoztak már Péccsel? 
– Nem volt nehéz, bár egyikünk sem pécsi. Én Nagykőrösön nőttem fel, a férjem Budapesten, most pedig Pécsújhegyen lakunk. Nagyon szeretjük az erdőt, sokat járunk túrázni a Mecsekbe. Emellett szívesen sétálunk a Tettyén, de hál’Istennek Pécsnek rengeteg gyönyörű része van, ahol mindenütt visszaköszön a napfényes mediterrán hangulat. Másrészt nagyon tetszik, hogy kiváló itt a gyermekekkel kapcsolatos intézményhálózat és könnyen leküzdhetők a távolságok. Egyszóval számunkra Pécs nagyon élhető város. 

– Mi emeli ki a zene világából?
– A kirándulások mellett a jógázás kapcsol ki, és a baráti beszélgetések.