3 órája
Közösségi összefogásra lenne szükség a baranyai alkotótelepek újjászületéséhez
A közös alkotás jövőbeli lehetőségeit kutatják a PTE Művészeti karának hallgatói és baranyai művészek. A Siklós-Villány Alkotótelepek múltja és jövője címmel zajlik ugyanis kétnapos konferencia, mely csütörtökön vette kezdetét, s péntek délután zárul.
Villány és Siklós, a 60-as évek végén induló magyar szimpózium-mozgalom kiindulópontja lett. A szimpóziumok során a legfrissebb művészeti irányzatok jelentek meg, az alkotótelepek közege a szabad alkotást tette lehetővé a résztvevők számára.
Forrás: MW
A 2000-es években azonban vége szakadt a Siklósi Alkotóház Vajda János téri ingatlanában, illetve a nagyharsányi Gyimóti villában zajló munkának. A siklósi épület azonban – mely jelenleg a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság tulajdonában áll, kihasználatlanul – alkalmas lehetne a jövőben a folytatásra, némi felújítást követően. Ha új élettel telne meg az egykori alkotóház, az Siklós és Baranya kulturális és turisztikai palettájának bővülését is jelentené.
Az egykor virágzó baranyai alkotótelepek nemzetközi elismertségre tettek szert
A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) és a PTE szervezésében zajló program első napján a résztvevők – baranyai képzőművészek és hallgatók – kezdésként a Siklósi Alkotóházat ismerhették meg, amely egykor a Siklósi Kerámia Szimpóziumoknak adott otthont.
A programon többek között Szatyor Győző fafaragó, képzőművész, az MMA rendes tagja is részt vett. Megkérdeztük, ő miként képzeli el a baranyai alkotótelepek jövőjét.
Elmondta, az MMA legutóbbi közgyűlésén is felmerült, hogyan kaphatnának új, nagyobb lendületet az alkotótelepek nemcsak Baranyában, hanem országszerte. Úgy tűnik, az anyagi lehetőségek korlátozottak, s a működés legnagyobb akadálya a pénzügyi források hiánya, ugyanis az épületek fenntartása, a művészek meghívása, szállásuk és étkezésük biztosítása, valamint az alkotáshoz szükséges alapanyagok finanszírozása mind komoly anyagi vonzattal jár.
Úgy tűnik, a művészeti élet fellendüléséhez szélesebb közösségi összefogásra lenne szükség. E kérdés a mecénások szükségességének témájához vezet. Mivel a kulturális értékek megőrzése és az új alkotások létrehozása a tágabb közösség számára is értéket jelent, üdvözlendő lenne, ha a művészet támogatása össztársadalmi szinten kapna nagyobb figyelmet.
– A magyar kultúra, a művészet világhírű, ebből nem szabadna engedni. Érdemes lenne a gazdaság szereplőit is bevonni, megszólítani, hiszen közös érdekünk, hogy a képzőművészek minél termékenyebben alkothassanak – fogalmazott Szatyor Győző.
Ezt követően a Nagyharsányi Szoborparkba látogattak el a program résztvevői csütörtök délután. Jó hír, hogy a Mohács 500 program keretében lehetőség lesz a szoborparkban lévő alkotások átfogó felújítására.
A program a PTE Művészeti Karán zajló kerekasztalbeszélgetéssel zárult, ahol az alkotótelepek újraélesztésének lehetőségeiről tárgyaltak a résztvevők.
