Szádra ne vedd: vérfagyasztó horror a javából

A Szádra ne vedd történetében egy amerikai pár, Ben és Louise Londonba költöztek, majd kislányukkal elutaznak Olaszországba nyaralni. A kis család itt ismerkedik össze Paddy-vel és Ciarával, akik szintén gyermekükkel érkeztek pihenni. A két család összebarátkozik, Paddy pedig meghívja őket egy kellemes hétvégére vidéki birtokukra. 

Az alkotásban, dán elődjéhez hasonlóan fokozatosan nő a feszültség, de úgy, hogy horrorfilmekre utaló jeleket nem kapunk. Az angol család viselkedését furcsának véljük kezdetben, majd egyre kínosabb szituációk következnek, de valahogy mindig sikerül visszatérniük a normálishoz, megnyugtatva a mi idegeinket is.

Az eredeti filmhez képest az amerikai rendező kicsit visszafogta a nyomasztó hangulatot. Még egy-egy viccet is elsütnek benne, de ez nem zökkenti ki a nézőt, sőt talán még inkább furcsának érzi az egész helyzetet, pedig a humor egy ilyen alkotásban visszafelé is elsülhetett volna.  

A Szádra ne vedd végig nézeti magát

A Szádra ne vedd egy szórakoztató, izgalmas film, ami nézeti magát. A James McAvoy által játszott karakter, Paddy folyamatosan feszegeti a határokat mind verbálisan, mind tettekkel. Ez utóbbira azonban hosszabb ideig kell várni, de ezzel nincs probléma, nem ül a film, és megfelelő időben kapjuk meg az elejétől kezdve a háttérben motoszkáló macska-egér harcot. 

Mindenképp fontos elmondani, hogy a filmnek van mondanivalója. Kifigurázza az álszentséget, a képmutató viselkedést, továbbá a rendező igyekszik bemutatni azt is, hogy meddig képes eltűrni valamit az ember, és hogy hol jön el az a pont, amikor elérkezett az idő a cselekedetre, a felszólalásra.