2024.07.09. 12:00
Kocsis László pécsi székesegyházi plébános korában ünnepelt költő volt
Kocsis László pécsi papköltő, székesegyházi plébános volt. Országos hírű költészete ellenére a székesegyház ölelésében megbúvó, róla elnevezett teremhez hasonlóan emlékezetében is csendes, szerény. A Szent Mór kápolna által ihletett sorait őrzi a Király utcai versoszlopok egyike is.
Kocsis László (1891-1973) a Vas megyei Szőcén született 1891. október 20-án. Pár hónappal azután, hogy felszentelték a kilencéves restauráció során megújult pécsi székesegyházat, ahol később papi pályája során plébános lett, s amelynek páratlan szépségét több költeményében is megénekelte.
„Áshatsz, bányászhatsz pompásabb emléket a magyar avarban. Mit kapsz? Törmeléket. Mór püspök dómja zeng és énekel.” – olvashatjuk Kocsis László sorait a Király utcai versoszlopok egyikén.
Fotó: Laufer László
Amint arról a Nagy Imre a Pécsi Szemle lapjain 2007-ben beszámolt „A Mór-kápolna képei között” című versciklusból származik az idézet. Kocsis Lászlót a Székely Bertalan által készített freskókkal ellátott Szent Mór-kápolna ihlette meg, ezt olvashatjuk a 2010-ben a Király utca végén elhelyezett oszlopok között is.
Kocsis László Vas megyéből érkezett a Pécsi Egyházmegyébe, ahol több kisebb településen szolgált, majd tizennégy évig volt a székesegyház plébánosa.
Költészetében nagy hangsúlyt is fektetett a szeretett dóm kincseinek, erejének megéneklésére, munkássága azonban túllépett ennek keretein. A Janus Pannonius Társaság alelnöke, a Szent István Akadémia tagja volt. Életében nyolc verseskötete és egy szépprózai munkája jelent meg, verseit az Élet, a Vigilia, a Sorsunk is közölte, költészetét Illyés Gyula, Rónay György, Weöres Sándor, Várkonyi Nándor, majd Tüskés Tibor irodalomtörténész is méltatta.
Tüskés Tibor a Dunántúli Naplóban 1991 október 19-én megjelent írásában úgy fogalmaz, Kocsis László „költői világában a családi otthon, a szülőföld képe, a dunántúli magyar falu, a szegények iránti szociális érzékenység, a vallásos élmény, a papi hivatás, a személyes emberi sors, az öregedés gondja” alkotott harmonikus elegyet. Hozzáteszi, Kocsis költészete a Sík Sándor, Harsányi Lajos és Mécs László neve által jelzett vonalat folytatja. Illyés Gyulát is idézi, aki szerint „alázatos, s a külvilág iránti érzéseiben van valami Szent Ferenc állandó meghatódottságából”.
Kocsis László költészete neves irodalmárokat is megihletett
A Dunántúli Naplóban dr. Tóth István irodalomtörténész, főiskolai oktató is megemlékezett Kocsisról 1980. február 10-én, s a szív, a lélek békés költőjeként hivatkozott rá. Leírta, Kocsis „szerette volna, ha városokhoz hasonlóan, Pécsett is lett volna olyan irodalmi park, ahol a lenyugvó nap fényében felelevenednek azok a régi arcok” akik a városhoz kötődő irodalmi élet jeles szereplői voltak.
Kocsis László szerény, béketűrő lelki alkatáról tanúskodott a Dunántúl 1931. december 10-i száma is, amely még a papköltő életében, szerzői estjét követően született. A folyóiratban arról számolnak be, prominens, népes közönség és vissza-visszatérő tapsorkán fogadta a nyilvános szerepléseket korábban kerülő költőt.
Lírája ezer színben csillogó, festői tájköltészet. A kék Dunántúl íze, színe, illata lengi át. Megénekli a vasi földet. Tolnát, Baranyát, a vén Mecseket és a »kicsi kagyló« Somogyon és Zalán keresztül így ért a pécsi dóm megszentelt falai közé
– írja a tudósító, Gábriel Pál irodalomtörténeti kutató, a püspöki tanítóképző intézet akkori igazgatója szavait tolmácsolva.
1973. március 9-én „a dóm költőjének szíve megszűnt dobogni”, emlékezik Tóth István. Kocsis László koporsójánál költőtársa és barátja, a szintén Vas megyéből Pécsre költözött Bárdosi Németh János búcsúzott, akinek sorai egyaránt visszaköszönnek a Király utcai versoszlopok egyikén.
Ezek a kövek, ezek láttak téged,
Ezek a tornyok, ezek álltak már.
Oltáránál mondtad szentmisédet.
Füstölődből itt szállt az illatár.
Ezek a falak szívedből születtek,
Az oszlop-erdő erődtől edzett,
Áll, mint a hegycsúcs, mert te szentelted meg,
S rá te rajzoltad az örök keresztet.
Kutathatsz követ, nem találsz e honban,
Kilencszáz éve csak itt zeng e dómban,
Él és ragyog, és zengőn esdekel.
Áshatsz, bányászhatsz pompásabb emléket
A magyar avarban. Mit kapsz? Törmeléket.
Mór püspök dómja zeng és énekel.
(Kocsis László: A Mór-kápolna képei között)
Források:
- Kocsis László szerzői estje a modern magyar líra ünnepe volt, Dunántúl, „K.B.”, 1931. december 10.
- Nagy Imre: Mór püspök és legrégibb legendánk (Öttorony I.), Pécsi Szemle, 2007 (10. évfolyam, 1. szám)
- Tóth István: Kocsis László, a dóm költője. Eltűnt pécs-baranyai irodalom. Dunántúli Napló, 1980. február 10.
- Tüskés Tibor: Száz éve született Kocsis László. „Vasból indultam Baranyáig”. Dunántúli Napló, 1991 október 19.
A Pécsi Nemzeti Színház és a Jelenkor folyóirat 2021-ben PÉCS „nekem: A VÁROS mindörökre” címmel indított videósorozatában Takaró Kristóf, a Pécsi Nemzeti Színház színművésze tolmácsolásában hallgathatjuk meg Kocsis László „A dóm zöld tetője” című költeményét, melyet szintén a pécsi székesegyház ihletett.
