Takaró Kristóf, a közönségdíj férfi nyertese: Hálás vagyok a nézőknek!

Takaró Kristóf, Stubendek Katalin mellett, június 7-én vehette át Lipics Zsolt igazgatótól a Pécsi Nemzeti Színház nézői által nekik ítélt közönségdíj kitüntetését.

– Meglepetésként érte az elismerés?
– Igen, nagyon meglepődtem. Több remek szerepem is van a színházban, de nyilván nem minden este én játszom a főszerepet. Nem is igazán foglalkoztam a díj lehetőségével,bele se szerettem volna élni magam, így teljesen elengedtem ezt a gondolatot. Aztán egyik nap hívott Lipics Zsolt igazgató telefonon, hirtelen nem is tudtam, miért kereshet.  Elmondta, hogy egy örömhírt szeretne közölni: engem választottak a férfi közönségdíjasnak. Az első mondatom az volt, „Úristen, kirázott a hideg!’, ugyanis ez az elismerés talán még a szakmai díjaknál is többet jelent. A közönségdíj azt jelzi, a nézők elégedettek: az ő visszajelzésük nem hazudik, ők megveszik a jegyet, beülnek az előadásra, és nem érdekli őket, kinek milyen napja van, csak az számít, amit látnak, tetszik-e nekik. Ezért nagyon jól esett, hogy rám szavaztak a férfi előadók közül a legtöbben.

– A közönség üzent kedvenceinek a díj által. Mit üzenne a közönségnek ez alkalomból?
– Azt, hogy óriási hálával tartozom nekik. Mi, színészek, a nézőkből élünk, és tőlük függünk. A díj hatalmas szeretetet és hálát ébresztett bennem. Nagyon nagy köszönet és hála van a szívemben, hogy méltónak találtak erre az elismerésre. Ez visszaigazolja a sok munkát, amit az előadásokba fektetünk.

– Az idei évadban sokféle szerepet játszott, melyik került különösen közel a szívéhez?
– Például a Valahol Európában Hosszúja vagy a Primadonnák Jackje, mindegyik teljesen más karakter. De ami most egyértelműen a legközelebb áll hozzám, az a Király beszéde címszerepe. Ez volt eddigi karrierem legnehezebb és legtöbb kihívással teli, legkiemelkedőbb alakítása.

– Stubendek Katalinnal együtt díjazták, akivel úgy tudom, baráti viszonyt ápolnak.
– Igen, nagyon jó barátok vagyunk Katival. Nem mindennapi kapcsolat alakult ki közöttünk. Sokat nevetünk, beszélgetünk, ha valaki kicsit nehezebb lelkiállapotban van, akkor is számíthatunk egymásra. Egyfajta anyai gondoskodást is kapok tőle, például figyelmeztet, hogy húzzam ki magam a színpadon, vagy emlékeztet, ha ideje megborotválkozni. Ő az, aki ha süt egy süteményt, hoz nekem is egy szeletet, vagy meghív magukhoz egy kávéra. Különleges kapcsolatunk van, mert ő mindenből ad egy picit: barátságból, kollegialitásból, anyai gondoskodásból. Ez nagyon sokat jelent nekem.

Takaró Kristóf, a közönségdíj férfi nyertese, elárulta nyári terveit is

– A következő évadban milyen szerepekben lesz látható? 
– Kettőt emelnék ki, az egyik a Bozsik Yvette által rendezett Koldusoperában Bicska Maxi karaktere. Énekileg és szerepminőségben is nagy kihívás lesz, és kíváncsian várom az Yvettel való munkát. A másik a Hőstenor, Lipics Zsolt rendezésében, amit ugyanaz a szerző, Ken Ludvig írt, aki a Primadonnákat. Ez is bohózat, melyben az egyik főszerepet fogom játszani. Kíváncsi vagyok, hogy a Primadonnák sikere után miként tudok majd helytállni egy hasonló hangvételű, mégis új előadásban.

– Hogyan telik egy színész nyara? 
– A szünidő hasonlít egy tanévhez, június 15-től augusztus végéig van szabadságunk. Ilyenkor elfogadhatunk külsős megbízásokat, forgatásokat, de idén én nem vállaltam el semmit, ugyanis olyan keveset vagyok otthon, Kiskunlacházán a családommal és a négy testvéremmel, hogy ezt a nyarat teljesen nekik szentelem. Tele vagyunk tervekkel, családi fesztiválokra, egy-két napos kirándulásokra készülünk. Az elmúlt napokban minden este közösen néztük az EB-meccseket az udvaron, miközben sütögetünk. Ez a nyár teljes mértékben a testvéreimről, a családomról fog szólni számomra.