2024.06.15. 20:00
Stencer Béla: A Valahol Európában Simon Pétere a Hőstenorban tér vissza
Stenczer Béla színművész kereken tíz esztendeje nyugdíjas hivatalosan, ám ez egyáltalán nem látszik színházi tevékenységén, minden évadban négy-öt darabban szerepel. A napokban például egyik kedvenc alakításától búcsúzott el, Simon Péter karakterétől a Valahol Európában musicalből.
Fotó: Juhasz Eva
Az idő előrehaladtával nem érzi a színész, hogy egyre kevesebb szerep találja meg?
– A felkérések száma kortól függetlenül mindig hullámzó, hol így, hol úgy alakul. Ez valójában soha nem tud ideális lenni, hiszen a színész mindig panaszkodik, vagy azért, mert túl sokat játszik, vagy azért, mert túl keveset. Az is nyilvánvaló, hogy mindig a fiatalok, a középgeneráció viszi a színházat a hátán, ez így volt akkor is, amikor magam is fiatalnak számítottam. Az időseknek szóló kevesebb szerep szerintem inkább a hölgyeket érinti, de ott sem túlzottan „félelmetes” a helyzet. Füsti Molnár Éva például legalább annyira foglalkoztatott, mint jómagam.
– Hány darabban szerepelt az évadban és mi várható szeptembertől?
– Több régebben futó előadásban is benne vagyok – Valahol Európában, Primadonnák –, új bemutató pedig egy volt, a Víg özvegy operett. Emellett egyedül vittem egy monodrámát, A Monarchia utolsó hóhéra voltam címmel. Az új évadban pedig Ken Ludwig Hőstenorja valamint Móricz Zsigmond Rokonokja csatlakozik a sorhoz.
– Nem zavaró, hogy szép számmal akad köztük zenés előadás?
– Kifejezetten örülök neki, hogy megtalálnak még a hangterjedelmemhez passzoló szerepek. Ami inkább zavart az évad során, hogy igen keveset jártam próbálni. Az egyetlen új bemutatót ugyanis, amiben benne voltam, még az előző évad végén begyakoroltuk. Másrészt egy érszűkület miatt sok problémám volt a színpadi mozgással. Szerencsére egy sikeres műtétnek köszönhetően ez a gond megszűnt az évad közepére. Próbák helyett pedig most a szigetvári gyógyfürdőbe járok fizikoterápiára.
– Milyen egy normál hete?
– Joggal irigyelhetik sokan, hogy a munkám egyben a hobbim is. Nyugdíjasként én a színházi teendőket egyre inkább hobbiként kezelem, ez tölti ki az életem. Emellett olvasgatok, úszni járok, és hallgatom a hetvenes-nyolcvanas évek rockzenéjét CD-ről, DVD-ről és a videómegosztóról.
– Meddig esik jól a színjátszás?
– Még benne vagyok a közepében, élvezem a nagy pillanatait. A Valahol Európában búcsúelőadása Simon Péter szerepében például ilyen fantasztikus emlék marad, a végén még a könnyem is eleredt.
– Melyek azok a karakterek, amik elsőre beugranak a pályafutásából?
– Tevje A hegedűs a háztetőn musicalből, Sancho a La Mancha lovagjából, Svejk, Schultz úr a Kabaréból, Argan a Képzelt betegből, Hammerschmidt az Illatszertárból, Schneider Mátyás a Hippolytból. Nem panaszkodhatom, amit az alkalom lehetővé tett, azokat a kiemelkedő szerepeket mind megkaptam. No és Musztafa bejtől Miska pincéren át Pixiig az operettek buffó, komikus énekes szerepeit is kiemelhetném. Mondhatni ideális vidéki színész vagyok, mindenben jól használható. Talán azért is kaptam egykor szerződést Lengyel Györgytől, mert a Szeget szeggel Shakespeare-drámában a kinézetem kitűnően formázta Pompeiust, a bohócot. Itt jegyezném meg, sose vágytam egy bizonyos szerepre, mégis elém került, megtalált minden, amiről valaha is csak álmodhattam. Talán éppen a most záruló Valahol Európában Simon Pétere a kivétel. Huszon-egynéhány évvel ezelőtt már ment a darab a Pécsi Nemzetiben, s akkor nagyon szerettem volna ezt a karaktert, de még túl fiatal voltam hozzá, Barkó György játszotta el. Aztán mégis rám talált a szerep.
– Vezette, szervezte éveken át Pécsett az Országos Színházi Találkozót. Most pedig itt zajlik a héten a szomszéd vármegyeszékhelyen, Kaposváron. Mit szól hozzá?
– Örülök neki, hogy végre újra elindult, és a pécsiek, baranyaiak is elérhetik. Ha mondjuk jövőre Debrecenben vagy Miskolcon lesz, akkor már nem ilyen rózsás a történet. Valójában a szervezése visszaállt a 25 évvel ezelőtti formára, ami akkoriban több-kevesebb sikert eredményezett. Holott amit Jordán Tamás Pécsett kitalált, azt nem lehet überelni. Összességében az ország és a város is sokat vesztett a POSZT megszűnésével.
