Sohrab Ahmari, iráni-amerikai keresztény újságíró konzervatívként szól a munkások jogaiért

Sohrab Ahmari először a kereszténység felfedezéséről mesélt lapunknak.

– A Bibliát olvasva lett végül elkötelezett katolikus. Hogy került egyáltalán a kezébe a Szentírás?

– Egyetemi éveim alatt mormon lakótársaim voltak, egyik nap az asztalon hagyták a Bibliát. Felvettem, Máté evangéliumánál nyitottam ki. Elolvastam és mélyen érintett, akkor még irodalmi szempontból. Nem igazán hittem benne még, de a történet megragadott. Aztán, még a húszas éveim elején, elkezdtem tanulmányozni az Ószövetséget, különösen Mózes öt könyvét. Egészen elszégyelltem magam, hogy korábban nem foglalkoztam vele, rádöbbentem ugyanis megkerülhetetlen jelentőségére. Bennem volt az is, ha valamit elutasítunk, nem árt megismerni, mire is mondunk nemet. 

– Mi az, ami miatt végül mégis a katolikus hitre tért?

– A bukás története nagyon megérintett. Nem szó szerint értelmezendő a leírása, de mélyebb értelemben mégiscsak rendkívül hihető beszámoló arról, hogy mi is a baj a világgal. G. K. Chesterton amerikai író, filozófus fogalmazott meg olyasmit, hogy a bűnbeesés az isteni kinyilatkoztatás egyetlen olyan aspektusa, amelyről van bizonyítékunk. Ezt én is hasonlóképp láttam.

– Említette a lelkiismeret szerepét is a keresztény hit felfedezésében. 

– Igen. C. S. Lewis Keresztény vagyok című könyvében szépen felvázolja, hogyan áll összefüggésben belső iránytűnk egy nagyobb erkölcsi renddel, ami a lelkiismeret isteni eredetét sugallja. Én is hasonlót tapasztaltam.

– Két éve megalapította a Compact című magazint, milyen céllal indította el ezt?

– Az újság címe is egyfajta szövetségre utal, világi keretek között működik, amelyben sokféle nézet együttesen jelenik meg: baloldali, konzervatív és populista egyaránt. Célunk a neoliberalizmus kritikája mind balról, mind jobbról, szövetséget kovácsolva az ideológiák között, párbeszéd ösztönzve. Így kívánunk új középutat találni.

– Miért döntött a neoliberális irányzat kritikája mellett?

– A kritika azzal a meggyőződéssel függ össze, amely az arisztotelészi és katolikus gondolkodásból ered, miszerint a politika kell, hogy irányítsa az gazdaságot és nem fordítva. A piaci fundamentalizmus, amely túlzott hangsúlyt helyez a szabad piacra, figyelmen kívül hagyja a szélesebb társadalmi következményeket és társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségekhez vezet. Az USA-ban ez a fajta piac-központúság igen meghatározó mind a mai napig, ugyanakkor megfigyelhető egy kisebb elfordulás ettől, valószínűleg a Trump-jelenség miatt. Hirtelen a munkásosztály is elkezdte őt támogatni, amin sokan csodálkoznak. De az elmúlt néhány generáció megtapasztalta, hogy az esztelen szabadkereskedelem következtében elvesztettük a gyártási kapacitásunkat, a magas bérezésű gyártási munkahelyeket, és ezek a közösségek most nagyon rossz állapotban vannak, a legtöbben szenvedélybetegségek rabjává váltak, Trump viszont hangot adott nekik. Bizonyos értelemben, úgy látom, most egy poszt-neoliberális korszakba lépünk, ahol már a többség úgy gondolja, szükség van az állami beavatkozásra a gazdaságban. 

– Hogyan navigál keresztény hívőként a szakmai és nyilvános életében?

– A katolicizmusban fontos gondolat a mindennapi élet integritása, amely Szent Josemaría Escrivá-tól ered, eszerint minden pillanatban keresztényként kell viselkedni, nem csak a vallásos gyakorlatok alkalával, hanem többek között a munkahelyen is. Persze, a megvalósítás sokszor nem könnyű. De törekszem az alkalmazottaimmal, kollégáimmal való kapcsolatban is szem előtt tartani, hogy ők Isten képmásai, lélekkel rendelkező teremtmények. Közszereplőként eleinte gyakran hangsúlyoztam, hogy katolikus újságíró vagyok, a közösségi médiában is nagyobb hangot adtam ennek, idővel visszafogottabbá váltam. Óvatosnak kell lenni a nyilvános vallásos megnyilvánulásokkal, ugyanis ez kontraproduktív is lehet. Egy katolikus újságíró, aki a világi szférában dolgozik, az egyházat azzal szolgálhatja, hogy megpróbálja jobbá tenni a világi szférát, a közvetlen környezetét. Számomra nagyon fontos ügy a munkavállalók jogaiért való kiállás. Aggódom, hogy a munkások alacsony bérezése hogyan hat a mindennapi életükre, a megélhetésükre, és hogy a segélyekből napról-napra élés hogyan hat az emberi méltóságukra, a lelki életükre. Én elsősorban e téren szeretném jobbá tenni a világot katolikusként. 

– Hogyan látja az USA jelenlegi politikai helyzetét keresztényként?

– Nehéz kérdés, amire nem tudok egyszerű választ adni. Úgy látom ugyanis, a gazdaságpolitikai nézeteim, a munkások jogainak hangsúlyozása hagyományosan baloldalinak tekinthető. Az egyéb társadalmi elképzeléseim, különösen a család fogalmával és az élet méltóságával kapcsolatban, sokkal inkább jobboldaliak. Ez kihívást jelent a keresztények számára, ugyanis a jelenlegi pártok nem ezen elvek mentén szerveződnek. Ha a munkásjogok felé húzol, akkor olyan pártot kell választanod, amelyik mellszélességgel támogatja az abortuszt, illetve egyre inkább meghatározza a woke ideológia. Ha az élet és a család védelme irányában gondolkodsz, akkor egy olyan pártra kell voksolnod, amelyik a teljesen szabad piacot és kevesebb társadalmi szolidaritást hirdet. Ezért nincs könnyű dolgunk, azok, akik szociálisan konzervatívok, kevesebb bevándorlást akarnak, nem támogatják a woke ideológiát, de szociális jólétet, szakszervezeteket szeretnének, őket egyik politikai párt sem szolgálja ki maradéktalanul.

Mégis azt gondolom, könnyebb lenne a jobboldalt megpróbálni a szolidaritás és a munkásjogok irányába terelni, mint a baloldalt a családpártiság felé. A baloldal ugyanis jelenleg sokkal dogmatikusabbnak tűnik ideológiai-kulturális kérdésekben. Ezért tartom magam, bár heterodox állásponttal, de végső soron mégis jobboldalinak.

A piacgazdaság romboló mivolta is megjelenik Sohrab Ahmari írásaiban

Sohrab Ahmari a Compact Magazine egyik alapítója és szerkesztője. Korábban közel tíz évig dolgozott a News Corp-nál, a New York Post véleményszerkesztőjeként, valamint a Wall Street Journal New York-i és londoni véleményoldalának rovatvezetőjeként és szerkesztőjeként. Írásai jelentek meg többek között a The New York Times, a The Washington Post, a The Spectator, és a The American Conservative című lapokban. Könyvei között szerepel a „From Fire, by Water” (Ignatius, 2019), melyben megtérésének történetét írja le, valamit a „The Unbroken Thread” (Penguin Random House, 2021), mely most az MCC Press gondozásában magyarul is megjelent „Szakadatlan szál – A hagyomány bölcsessége korunk káoszában” címmel. Ennek bemutatójára érkezett Pécsre március 28-án, ahol Botos Mátéval, a kiadó szakmai vezetőjével beszélgetett a kötetről. A diskurzust Akaró Rafael, az MCC Egyetemi Programjának résztvevője, a PTE közgazdász hallgatója moderálta.

Ahmari legújabb könyve 2023-ban jelent meg, „Tyranny, Inc.: How Private Power Crushed American Liberty – and What to Do About It” címmel, amit magyarul úgy lehetne fordítani, Zsarnokság rt.: Hogyan zúzta szét a magánhatalom az amerikai szabadságot – és mit lehet tenni ellene?.