Pálinkás György sorai olvashatók a Király utcai versoszlopon

Pálinkás György pécsi születésű költő, író, szerkesztő 1946-ban látta meg a napvilágot, a városban élt és dolgozott 2016-os haláláig. Tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-könyvtár szakán végezte, majd dolgozott nyomdai segédmunkásként, hírlapkézbesítőként is, volt könyvtáros és művészeti főelőadó a Baranya Megyei Könyvtárban, a Baranya Megyei Tanácsnál és a Baranyai Megyei Művelődési Központban. 1986-tól szabadfoglalkozású költő, író, szerkesztő volt, akinek többek között a Kortárs és a Jelenkor folyóiratban is jelentek meg írásai.

A Király utcai oszlopok egyikén Pálinkás György egy novellájából olvasható egy sor: „A Havihegy felé vezető út elején mégiscsak a Jóisten időzött el”. A sor megtalálható „A városban esik az eső” című rövid novellában, amely a Kortárs, illetve a Vasárnap lapjain is megjelent 1992-ben.

Azonos címmel látott napvilágot 1994-ben egy különleges Pécs-album is, mely a városról készült régi fotókkal összhangban gyűjtötte egybe a szerző rövid, hangulatfestő, emlékfoszlányokat idéző írásait.

Pálinkás György Pécshez kötődő emlékeit lírai szövegekben fogalmazta meg

A Király utca végén idézett sort tartalmazó novella is hasonló emléktöredékeket idéző szöveg, amelyben a valóság és a fantázia határán barangolva a „lírai én” személyes tapasztalatait és emlékeit eleveníti fel – a szöveget ugyanis próza mivolta ellenére erős líraiság jellemzi.

Az idézett mondat nem először említi a gyermekkorból vissza-visszatűnő emlékképek és hangulatok, valamint az ezekre már csak reflektáló felnőtt gondolatai között a .Jóistent, mint egyfajta különös, mégsem teljesen váratlan szereplőt. A gyermeki lelkületből táplálkozó visszaemlékezés itt a valóságot átsatírozza a transzcendencia határán, a Havihegy tetején időző Jóisten után magától értetődő természetességgel folytatódik a gondolatmenet a mandulaízről és pocsolyákról.

A novellában több jellegzetes pécsi helyszínt is megidéz a szerző, így jelenik meg a Mandulás, a Kisrét, a Könyök utca, a Búza tér, az Irgalmasok temploma és az egykori Stock-ház, a kanonoki ház, mely később a Nagy Jenő utcai óvodaként írta be magát Pécs lakosságának emlékezetébe.

Pálinkás György neve alatt több vers és prózai mű jelent meg, ezek közül kiemelkedik a Hermina című regény, amely hasonlóan lirizált nyelvezettel íródott. További közös vonás, hogy e regényben is hangsúlyos szerepet kapnak Pálinkás Gyula szülővárosának emlékei, helyszínei, a város, melyhez ezer szállal kötődött. 

Az ikonikus helyszínek közé pedig, még a szerző életében, a versoszlopok 2010-es felállításakor bevonulhatott egy rövid szövegrészlete, mely a Király utca figyelmesebb járókelőit csalogatja megállásra, olvasásra, gondolkodásra.