Horváth Szilveszter Bruno Bravo kalandjait hozná el

Évtizedeket fektetett abba a mozsgói rajzművész, Horváth Szilveszter, hogy csiszolja tudását, s a kreativitása sem hiányzik ahhoz, hogy akár rendszeresen is képregényeivel szórakoztassa az erre vevő közönséget. A hosszú úja során sok elutasítással találkozott, de már az elismerésekből is kijutott. Sőt, egy kiadványban, az Alig Használt Képregények Antológiában egy története meg is jelenhetett, mégis egyelőre másképpen kell profitálnia tehetségéből. No, de jobb, ha ő mesél arról, hogyan jutott el idáig.

– A rajzolás már érdekelt egészen kis korom óta – kezdte kérdésünkre Horváth Szilveszter. – Én 1977-ben születtem, és mondhatom, hogy szinte attól fogva érdekeltek a képregények is. A rendszerváltás előtt nem lehetett hozzájutni még szuperhős képregényekhez, a Kockás, a Hahota, a francia Pif és a Mozaik volt akkoriban. Utána érkeztek be ezek az amerikai típusú képregények, amelyek az 1991-ben az iskola újságban megjelent alkotásomat is ihlették. Nagyjából 12-13 évesen találtam ki, hogy otthon az A3-as lapokra rajzolok. Ezeket egészen 2000-ig csináltam, de aztán az Elcoteqben kezdtem el dolgozni, és mivel három műszak volt, így kevés időt tudtam erre fordítani, és abbahagytam. Közben viszont megjelent a cég újságában is rajzom, s több helyen is kísérleteztem velük.

– Az iskolában eszembe jutott már, hogy a rajztudásomból profitálnom kellene, de olyan visszajelzéseket kaptam a kiadóktól, hogy nem megfelelő a rajztudásom a számukra. Így nem sikerült bekerülnöm ebbe a körbe. Később, 2006-ban a Mozaik képregény kategóriájú rajzpályázatán már harmadik helyet értem el. Most ott tartok, hogy 2022-ben az Alig Használt Képregények Antalógiába bekerült egy Bruno Bravo történetem, és szerettem volna, ha egy teljes kiadványt tudnak neki szentelni, de a kiadó nem tudta állni a nyomda költségeket. Nem tudom, hogy merre vezet tovább az utam – mondta.

Európai hatások alapján született meg Horváth Szilveszter hőse, Bruno Bravo

Az inspiráció természetesen számára is a rajongásból jön, ugyanakkor a különböző hatások alapján igyekszik a saját maga stílusát, látásmódját közvetíteni az alkotásain keresztül.

– Nem csak az amerikai képregények tetszettek, amikor találkoztam például Olaszországból Sergio Bonelli Editore kiadványaival, azok nagyon megfogtak. A hatásukra találtam ki én is a saját figurámat, ő lett Bruno Bravo. Attól kezdve csak az ő történeteit rajzoltam, és közben magamat fejlesztettem – vallotta. – Bravo egy olimpiai bajnok birkózó, akinek van egy speciális fogása, a Bravo-bomba, illetve van két iker kishúga, akik minden kalandjára elkísérik. Eleinte teljesen hétköznapi életszituációkba csöppent, de ahogyan egyre többet foglalkoztam vele, a sci-fi felé vittem el a történeteit. Hirdettek pár éve egy képregény pályázatot, és érdekesebbé akartam tenni rá a karaktert. Akkor jött az ötlet, hogy főbb karaktereim átkerülhetnének egy másik dimenzióba. Ott különböző szörnyekkel és kreatúrákkal barátkozhat össze. Ez volt az végül, amivel sikerült bekerülni az antalógiába.

Nem csak képregényekkel foglalkozik

Ugyan egyelőre képregényeivel nem tudja kamatoztatni képességeit, de rátalált egy másik lehetőség, amivel fel tudja használni.

 – tette hozzá.