Tényleg egy lenyűgöző pécsi balerináról mintázták a Színház tér titokzatos szobrát?

Címkék#Bretus Mária #mintázta #nőalak #szoborpár #Rétfalvi Sándor

A városban sétálva ki ne találkozott volna a Színház téri szobrokkal, melyek a szőkőkutakat ékesítik? Az álarcos férfi és nő alakkal gyakran fényképezkednek turisták és helyiek egyaránt, előszeretettel csimpaszkodnak rájuk a színház előtt szaladgáló gyerekek, arcukat azonban már kevesebben veszik közelről szemügyre. Kiket ábrázolhat a titokzatos férfi és női szobor?

Mohay Réka

Fotó: Laufer László

A Színház tér átfogó megújítására 1992-ben került sor, ekkorra készült el a Dévényi Sándor által tervezett tér a két szökőkúttal, melyek egészalakos bronzszobrait a Munkácsy Mihály-díjas Rétfalvi Sándor alkotta meg. A művész nevéhez olyan alkotások kötődnek, mint a havihegy ikonikus, keresztre szegezett Krisztus-szobra, Janus Pannonius síremléke vagy a székesegyház déli bejáratának szőlőindás milleniumi bronzkapuja.

Kiket ábrázolnak a Színház téri szobrok?

A Színház téri szökőkutak szobrai az alkotóra jellemző drámai ihletettség, szuggesztív kifejezőerő és precíz megformálás jegyében láttak napvilágot. A színházzal szemben állva jobb kéz felől egy nyugodt, sztoikus derűt sugárzó mosollyal megörökített nőalak tartja arca mellett nevető színházi maszkját. Ő a Komédia alakja, az ókori görög drámák két klasszikus műfajának egyikének megjelenítője. Oldalára dőlve, kacér pózban könyököl a vízsugarak felett, egyik lábát a másikon könnyedén átvetve keresztezi.

Vele szemben ellentétpárja, a másik drámai műfaj, a Tragédia allegorikus alakja jelenik meg, szomorú maszkja mögött lehajtott fejjel magába roskadó, Harlekin-ruhás udvaribolondot, szomorú bohócot idéző figurában. Egybecseng ábrázolása a korábban bemutatott Trischler Ferenc-féle Harlekin-szoborral, mely a színház falain belül található, ám amíg Tirschler alkotása inkább fáradt melankóliát sugároz szemléli felé, addig Rétfalvi szobra a kacér és derűs nőalak drámai ellenpontjaként az összetört, fájdalmas lelkiállapot benyomását kelti. Az olasz commedia dell’arte klasszikus, kockás ruhás Harlekinje itt mintha összekapcsolódna a műfaj később megjelenő szomorú Pierrot alakjával, s a tragédiák allegóriájához hűen mintha a világirodalom összes fájdalmának terhét viselné magán. A szobor felsőtestének zártságát feloldó, lazán széttárt lábak bár némi könnyedséggel vegyítik az összhatást, a férfialak vízbe hajló, elernyedő bal lába tovább fokozza a kompozíció drámaiságát.

Valós személyekről mintázhatták a szobrokat?

Romváry Ferenc Munkácsy Mihály-díjas művészettörténész, szakíró jóvoltából 2014-ben jelent meg a Pécs köztéri szobrai című átfogó kötet. Ebben a városban megtalálható alkotások összegzése mellett nem egyszer azok műhelytitkaiba is bepillantást enged. Vizsgálódásából nem hiányzik a Színház téri Rétfalvi Sándor által alkotott szoborpárja sem. A művészettörténész a rövid, velős elemzése során azt is megjegyzi, kikről mintázta a szobrász a titokzatos színház téri szobrokat:

Romváry Ferenc leírása alapján a Komédia alakjában a művész Bretus Mária prímabalerinát, a Tragédiában pedig önmagát mintázta meg.

Bretus Mária (1943-2014) a Pécsi Balett alapító tagjaként kiemelkedő népszerűségnek örvendő táncművész volt, közel száz szerepben tündökölt a városban. Arra azonban, hogy Rétfalvi a művésznőről mintázta volna a Komédia alakját, máshol nem találtunk utalást. Megkérdeztük Hetényi Jánost, a 71 évesen elhunyt Bretus Mária férjét, aki szintén a Pécsi Balett táncművésze volt. Hetényi János a telefonban derűsen fogadta a felvetést, azonban elmondta, felesége tudomása szerint nem állt modellt a szoborhoz, amelynek elkészültekor ők már évek óta nem is éltek a városban, ugyanis Budapestre költöztek. Azt azonban elképzelhetőnek tartja, hogy Rétfalvi Sándort (akit megkérdezni már sajnos nem tudunk, ugyanis 2021-ben elhunyt) megihlette az ikonikus balerina kisugárzása, s a róla készült fényképek alapján mintázta a szökőkúton titokzatosan mosolygó nőalakot.

A Színház tér tervezője fejtette meg a rejtélyt

A rejtély megfejtésében Dévényi Sándor, a tér tervezője volt segítségünkre, aki megerősítette a Romváry-könyvben leírtakat.

– Rétfalvi Sándor nem volt az a beszédes típus, nem verte nagydobra, kikről mintázta a szobrokat, megelégedett azzal, hogy elkészítette őket. Részleteket nekem sem árult el, de annak idején velem is egyeztette az ötletét. Bretus Mária valóban nem állt modellt a szoborhoz, csak emlékezetből, fényképekről mintázta őt, de bizonyára az ikonikus művésznő iránti tiszteletből esett rá a választása. Az önarckép pedig talán egyfajta sajátos önkritika…?! Nem magyarázta ezt a művész, de talán a színészet két arca, a vidám és a szomorú figura közül adta magát a dolog, hogy saját magát formázza meg az utóbbi képében

– emlékezett vissza Dévényi Sándor, Kossuth- és Ybl Miklós-díjas építész.