Lipics Zsolt első rendezése debütál: A király beszédét mutatja be a Pécsi Nemzeti Színház

– Első rendezése lesz A király beszéde. Miért most és miért ezt választotta?

– Régóta kacérkodtam a rendezéssel, azonban most éreztem úgy, hogy eljött az ideje. Azért választottam A király beszédét, mert mindig érdekeltek az emberi történetek. Magával ragadott a film cselekménye, amely rávilágít az emberi sebezhetőségre, s a kapcsolatokra, és azok drámai vonatkozásaira fókuszál. Azt éreztem, ilyen előadást rendeznék szívesen, amely egyúttal illeszkedik az idei évadunk repertoárjába is. Továbbá annyira nagy a digitális zaj körülöttünk, hogy talán sok nézőt ilyen produkciókkal lehet a leginkább megszólítani, amelyben időutazásra hívjuk őket. Az alcímet úgy fogalmaztuk meg, „igaz történet a szavak és a barátság erejéről”. Azt gondolom, sokakat magával fog ragadni, ahogy két ember, egy egyszerű beszédtanár és a trón várományosa barátokká válnak, miközben együttműködésüket is siker koronázza. Szép, nagyívű történet, olyan üzenettel, amelyre mindig szükségünk lehet.

– Mit osztana meg előzetesen a rendezői koncepcióját illetően?

– Több mint harminc jelenetből áll a darab, számos különböző helyszínen játszódik. Egy világhírű film színpadi interpretációja, tehát megkerülhetetlen, hogy mi is kicsit filmszerűen tárjuk a nézők elé a cselekményt. Ebből következik, hogy sodró lendületű előadásra készülünk, amely egy percig sem engedi majd lankadni a nézők figyelmét. Továbbá mindenképpen szerettem volna hű maradni az eredeti eseményekhez. A történet 1925-ben kezdődik, amikor a későbbi VI. György beszédet próbál mondani a Wembley-stadionban, de ezt megnehezíti dadogása, elkísérve őt 1936-os királlyá koronázásáig, amikor már sikeresen meg tudja tartani beszédeit. Speciális dadogással küzdött, amely azt jelentette, hogy nyugalomban, szerettei körében szinte egyáltalán nem jelentkezett, csak amikor stresszes helyzetbe, közönség elé került. A célom, hogy az emberi történetre helyezzük a hangsúlyt, és rámutassunk, hogy egy király is olyan ember, mint bárki más, aki ugyanolyan elesett tud lenni, mint bármelyikünk. Fontos, hogy kifejezetten mély és magával ragadó színészi alakításokban legyen része a közönségnek, és ezek a szerepek erre kiváló alkalmat adnak.

– A két főszerepet Takaró Kristóf és Götz Attila játsszák, egy páros, akik már bemutatkoztak együtt a Primadonnákban. Hogyan esett rájuk a választás?

– Egy vidéki színház nagyrészt állandó társulattal dolgozik, így a színészeket mindig más és más szerepben láthatja a közönség. Amikor a főszereplőkön gondolkodtam, bevillant, hogy személyükben olyan párost mutathatnánk most be drámai szerepekben, akiket a mai napig láthatunk nőnek öltözve a Primadonnákban. Arra is gondoltam, hogy a kedves közönség talán meg is tud lepődni, hogy azok, akiket tegnap még bohózatban láttak, most akár a könnyeiket is elő tudják csalni. A szereposztásnak társulatépítő szándéka is van, hogy minél színesebb palettát kínáljunk színészeinknek, ahogyan a nézőknek is az előadások során. Mindig is előnyösnek tartottam, amikor egy színésznek lehetősége nyílik kimozdulni a komfortzónájából. Ezért is esett rájuk a választásom, hiszen kiválóan játszanak a Primadonnákban, és biztos voltam abban, hogy ez számukra is nagy élmény és nemes feladat lesz. Így egy másik arcukat is megmutathatják, amivel reményeink szerint meglephetik magukat, szeretteiket és a közönséget egyaránt.