Ennél jobb utazás-kísérőt nehezen találnánk

A „Hosszú út egy kicsi és dühös bolygóhoz” szinte a semmiből jött, és aratott nagy sikert. A magyarázat persze nem bonyolult: minda sztori, mind a szöveg maga szórakoztató volt, könnyed, de mégsem felszínes. Úgyhogy a folytatással kapcsolatban magasak voltak az elvárásaink. 

A sztori alapban nem túl vagány: Lovelace a Wayfarer űrszonda mesterséges intelligenciájaként mindenről tudott, ami a hajóján történt, és biztosította a legénység jólétét. Aztán jött egy meghibásodás, az összes rendszert újraindították, Lovelace pedig egy szintetikus testben ébredt fel, annak minden korlátjával együtt. Soha nem érezte még magát ennyire elhagyatottnak. Ám Bors, egy technikus, aki életét kockáztatta a mesterséges intelligencia megmentéséért, segít Lovelace-nek megtalálni a helyét a világban. Mert Bors is nagyon is jól tudja, milyen magányosnak lenni, és mit jelent megtanulni alkalmazkodni a körülményekhez. Ketten együtt fedezik fel, hogy bár az univerzum végtelen hely, két ember együtt elegendő lehet az űr betöltéséhez.

Aztán mégis az van, hogy nem tudjuk letenni a könyvet. Sodor magával, az izgalmak is, a megírás finomsága is. Úgyhogy, ha neki akarunk vágni mondjuk egy kétórás buszutazásnak, akkor bátran pattintsuk a táskánkba ezt a regényt. Ennél jobb kikapcsolót keresve sem találnánk. 

Becky Chambers: Hosszú ​út egy közös keringési pályán

Metropolis Media Kiadó, 2023.