Ismét a múltba kalandozunk, és egyáltalán nem bánjuk

Hartay Csaba könyveinek nagy titka talán az, hogy érzékenyen jeleníti meg azt a kort, amelyet részint már magunk mögött hagytunk, részint pedig nagyon is bennünk él – a nyolcvanas évek végéről, a kilencvenes évek elejéről beszélünk, egészen konkrétan. Ugyanakkor van egy nagy csapda is ebben: ha erről, a nem túl távoli múltról írunk, akkor előfordulhat, hogy anélkül, hogy észrevennénk, szépítünk és mai szavakat használunk – ami miatt a varázslat is elillanhat.

De itt nem ez történik. Az ötletes című könyv (ami önmagában is egy régi mondást idéz meg) nagyon szépen és finoman jeleníti meg a világot, amely, úgy fest, nem múlik el teljesen soha. De nézzük a hivatalos ismertetőt! „Idő: kilencvenes évek. Helyszín: magyar kisváros. Szereplők: néhány kamasz. És látszólag nem történik semmi. Télen körbekorcsolyázzák a befagyott holtágat, nyáron csónakkal indulnak halrajok után. A szülők elérhetetlen távolságban. A nagy kilátástalanságban a fiúknak folyton valami balhén jár az eszük… Hartay Csaba kisregényén hol könnyesre röhögi magát az ember, hol gombóc gyűlik a torkában. És végigizgulja a könyvet: ki lehet-e törni a reménytelenségből?”

Nem árulunk el nagy titkot: ki lehet. De nagyon nem könnyen. Erről szól ez a könyv.

Hartay Csaba: Lerepül a hülye fejetek

Scolar Kiadó, 2021.