2023.12.02. 20:39
Gyémánt diplomával ismerte el munkásságát a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség
Egyszer az életben majdnem mindenkit megcsap a fényképezési láz, de míg sokaknak ez egy fellángolás, addig másoknak igazi szenvedély. Így van ezzel Jerszi Gabriella is, aki idén a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetségtől (FIAP) megkapta munkásságáért a gyémánt fokozatú diplomát.
20231120 Pécs Jerszi Gabriella (képen) amat?r fotográfus, a Mecseki Fotóklub tagja az országban egyedüli högyként gyémántdiplomás fotóm?vész lett. Fotó: Laufer László ll Dunántúli Napló
Tizenegy éve foglalkozik komolyabban a fotózással, számos hazai és nemzetközi versenyen ért el kiemelkedő sikert a pécsi fotóművész. Beszélgetésünk során elárulta nekünk, hogy az országban ő az ötödik, egyben az egyetlen női fotóművész, akinek megítélték a FIAP gyémánt diplomát.
Miközben beszélgetésünk hátterében zajlottak a X. Mecseki Fotószalon munkálatai, melyen ő "Kezek"című fotójával van jelen, a kezdetekről faggattam:
– A fotózás úgy talált rám, hogy vettem egy kis gépet. Elég eseménydús az életem, az egyik örök hobbim a lovaglás. Ebből adódott az egyik fő témám, rengeteg lovas eseményen vettem részt, ahol a barátaimat kezdtem el fényképezni. Ezek a képek pozitív visszhangot keltettek. Nyilván, ezeken ma már nevetek – mesélte mosolyogva
– Komolyabban azonban akkor kezdtem el a fényképezéssel foglalkozni, amikor 11 éve megismerkedtem a párommal, Kiss Imrével, aki szintén fotós, Kaposváron egy military versenyen, ahol a versenyző barátnőmet fényképeztem. Jó helyet találtam a fotózáshoz és odaugrott mellém a párom, aki megkérdezte, hogy van-e hely mellettem. Volt, és azóta is van.
Ez a találkozás meghatározó pont volt az életében az akkor még szárnyait bontogató fotóművésznek. Elkezdtek beszélgetni a párjával, akinek elküldte pár fotóját, és ő látott benne fantáziát, aki azt mondta, hogyha hagyja kicsit magát terelgetni, és okítani, akkor akár művész is válhat belőle.
Beszélgetésünk során szóba került az is, hogy mely témák állnak hozzá leginkább közel, az érdeklődési köre eléggé szerteágazó:
– Az egyik legnagyobb szerelmem a ló, a másik pedig Erdély. Ezek teszik ki a fotóim többségét, de nagyon szeretek természetet, hétköznapi dolgokat fotózni, valamint portrékat, életképeket és szociofotókat készíteni.
Gabriella fényképei mindig a lelki állapotát tükrözik, amelyet sokan mások is megjegyeztek. Egy pár évvel ezelőtti kiállításon egy a fotózást magas szinten művelő személy megjegyezte, hogy ő tulajdonképpen Gabriellát egy lendületes, vidám embernek látja és ha ránéz a képeire, akkor lehet tudni, hogy valójában mi is zajlik a lelkében.
Miközben a galériában egyre több fénykép került fel a falra, mi kint ültünk a még enyhe novemberi időben, szóba került, hogy mi szükséges ahhoz, hogy valaki jó fotós legyen, valamint, hogy milyen tapasztalatokat gyűjtött a több mint egy évtized alatt:
– Először is jó téma, szem, lélek, jó fény és sokszor nem kevés szerencse kell hozzá, valamint az is fontos, hogy legyünk kellően rámenősek és kitartóak
– mondta nevetve a fotóművész. – Ami a tapasztalatokat illeti mindenképpen ki kell emelni, hogy megnyílik a világ az ember előtt, és az emberek is máshogy néznek rám sokszor, mióta ezzel foglalkozom, vagy éppen megtudják, hogy milyen eredményeket értem el. Mindemellett ez a közeg, amelyben vagyok, a Mecseki Fotóklub, egy nagyon jó közösség. A csoport az eltelt egyéves időszak alatt végzett kiemelkedő fotográfiai tevékenységével elnyerte az ""Év Fotóművészeti Alkotócsoportja 2023." kitüntető címet.
