Ezután a film után már semmi sem lesz ugyanolyan

Nem túlzás azt mondani, hogy a Werckmeister harmóniák a létezés és az emberi természet legsötétebb bugyraiba merül alá, ráaádásul Tarr egyedi stílusát és rendezői zsenijét pontosan lemérhetjük az itt látható kifinomultságnak és atmoszférának köszönhetően.

A történet középpontjában János, egy rejtélyes cirkuszi mutatványos áll, aki egy bálnát hoz el egy kisvárosba. A bálna érkezése az emberekben különféle érzelmeket és reakciókat vált ki, és a város népessége egyfajta spirituális átalakuláson megy keresztül. A film a világmindenség és az emberi létezés misztériumaira reflektál, miközben szimbólumokon keresztül egyre mélyebb értelmeket és jelentéseket is felvillant.

A film kamerakezelése és hosszú jelenetei döbbenetesen erősen ábrázolják az elszigetelt kisvárost és annak lakóit. A rendező más filmjeihez hasonlóan itt is tökéletesen játszik a fény-árnyékkal, a hosszú, lassú felvételek pedig a film ijesztő monotonitását emelik ki. Természetesen a zene is kiemelkedően fontos szerepet játszik a hangulat megteremtésében – ahogy oly sokszor, simét Vígh Mihály a felelős azért, hogy a film még misztikusabb legyen.

A Werckmeister harmóniák a filmtörténet egyedi és mélyen elgondolkodtató alkotásai közé tartozik. Tarr Béla egy különleges utazásra hívja a nézőt, ahol az emberi lét misztériumai és az univerzum végtelensége összetalálkoznak. A moziélmény ebben az esetben nem csupán szórakozást, hanem gondolkodásra késztető művészi élményt is nyújt – olyat, amit hosszú időre magunkkal viszünk.