Különleges zenei metamorfózist eredményezett szaxofon szólókkal a pandémia

Az egyik kedvencem a szaxofonra épülő muzsika, még abból az időszakból, amikor uralta a műfajt John Coltrane hihetetlenül virtuóz játéka. Aztán a Weather Report lüktető csapatzenéje varázsolt el, s máig az számomra az etalon, amikor a szaxis és a billentyűs egymással vetélkedik, egymásnak felelget a pódiumon, miközben az egész társaság egyirányba húz, és dübörgő muzsikájuk ott lüktet a vérünkben.  Mert ekkor Wayne Shorter és Joe Zawinul megteremtett egy olyan stílust, ami több mint negyven év alatt sem ment ki a divatból. 

A héten, csütörtök este az E78-ban a Bacsó Kristóf Triadtól arra kaptunk választ, mennyire aktuális még ez a játék, hogy kell mindezt elképzelni napjainkban.  Persze egy kicsit más volt a megközelítés, mert a Triad nem szintetizátort használ, hanem döntően Fender zongorát. Tálas Áron ült a billentyűk előtt, és időnként áttért hagyományos zongorára is. A szaxofon pedig nem szállt el az improvizációk során, előre megírt alapdallamokra hallhattunk olykor lírai, máskor dinamikus hangeffekteket, s hol a szaxi ágyazott meg a Fender futamoknak, hol a zongora a szaxofonszólóknak, miközben egyetlen  kiegészítő, kísérő hangszer volt, a dob Juhász Márton kezelésében. Nem volt ez kávéházi jazz, s nem is szaladt el Coltrane-sen Bacsó Kristóf a virtuózitás szárnyán. Ennek a zenének az volt a sajátossága, hogy vizuálisan hihetetlen jól el lehetett képzelni minden számot, a címek ugyanis önmagukért beszéltek. Olyan dalok hangoztak el, mint a Metamorfózis, Kettőslátás, Hegymagas (a Balaton melletti települést megidézve), a Maszk, a Húsz és húsz, vagy 2020 mely a pandémia időszakára emlékezett, valamint zenei játékok tették izgalmasabbá az est programját. Mondhatnánk hangutánzó, víziókeltő kísérletező zenét hallottunk, de ez nem volt esetlegesen kísérleti jellegű, itt pontosan a helyén volt minden, még a harmoniák és a disszonáns hangzások váltakozása is tervszerűen követte egymást. A dalok és a műsor egyaránt tökéletesen meg volt komponálva és valójában az együttes tavaly év végén megjelent lemezének (Immaginary Faces = Elképzelt arcok a címe és ugyancsak a pandémia időszakát tárja fel)  bemutatójáról van szó. A bemutató turnénak Pécs volt a második állomása, s innen hétvégén Bécsbe utazott a csapat, majd Pannonhalmán és Veszprémben lesz még koncertjük. 

A pécsi koncerten Bacsó Kristóf a tőle megszokott pontossággal fújta hangszerét, s hol lírai dallamokat csalt ki a szaxofonból, hol kortárs kamaramuzsikát, szaggatott feszültséget teremtő zenét, melyhez kiválóan passzolt a Fender zongorán a játék. Gyakorlatilag nem lehetett egyetlen szám alatt sem unatkozni, magával ragadó volt mind. 105 percen át szólt a jazz, miközben minden dalból áradt az eredetiség, valamint a játszadozás a zene, a kotta lehetőségeivel. 

Jó hír a jazzkedvelőknek, miként azt a főszervező Kacsányi Éva a koncert kezdetén elmondta, hogy ismét sikerült pályázati forrást szerezni a Metronóm Jazz klub folytatására, így bizonyos, hogy 2024 első negyedévében megy tovább hónapról hónapra a jazzprogram. A zenekarokkal már egyeztetnek, a Negyed, az E78 végleges jazzműsora időpontokkal, fellépőkkel még e hónap végéig megszületik. 

Bacsó Kristóf Triad koncert

November 9. 20.00, E78