Egy hangulatos zenés este, amikor öten is egy húron pendültek

Napjainkban az is tisztán látszik, hogy ZsÖK-ön túl nincs pécsi jazzélet, sem szponzorálásban, sem szervezésben, sem helyszínben. A múlt héttől fordult a jazzkocka, új helyen rendeztek jazzfesztivált, a Liszt Ferenc Hangversenyteremben (igaz, ez is a Zsolnay Kulturális Negyedben van, de a Pécsi Tudományegyetem fennhatósága alatt), a PTE Művészeti Kar ZMI (Zeneművészeti Intézet) infrastruktúrájával, a nemzetközi hírű pécsi jazz-zongorista Szabó Dániel művészeti vezetésével, új formában (mesterkurzus előadás, fórum jellegű beszélgetés is szerepelt a négy hazai hírességeket felvonultató koncert mellett), a Potenton Alapítvány égisze alatt.

Most a második este fellépőiről, műsoráról beszélnék (bár az első nap is pazar felhozatallal jelentkezett, többek között ekkor hallhattuk gitározni a pécsi származású Juhász Gábort, és az ország legjobb jazztrombitását, Fekete-Kovács Kornélt). A második este pedig a művészeti vezetõ Szabó Dániel és a folkban, világzenében, jazzben egyaránt jól ismert Borbély Mihály nyitott meg. Kevesen gondolnák, hogy mester és tanítványa ez a kapcsolat- hiszen mindkettőjüknek akkora nimbusza van már itthon, hogy egyformán kortalan legendáknak tekinthetők. A valóság az, hogy a fúvós hangszerekben igen otthonosan mozgó (klarinétok, furulya, szaxofonok) Borbély Mihály egykor a tanára volt a jazz szakon Szabó Dánielnek. Mindenesetre kettejük közös játékában nem volt alá és fölérendeltségi viszony, hol párbeszédet folytattak a hangszerekkel, hol alájátszottak egymásnak, de a legjobban úgy lehetne jellemezni a hangulatát, hogy egyenletesen zubogott a jazz. Állandó ritmikával és nem volt megállás, Borbély Mihály jó szokásához híven a népzenéből jazzt formált, ha meg jazznek indult, akkor mindig volt egy kis világi zenei beütése. Szabó Dániel ugyanakkor olyan határozott lendülettel kezelte a billentyűket, hogy a hangok, mint a vízfolyás érkeztek, az improvizációkról meg azt hitte a laikus, pontosan ez van leírva a kottában. Külön zamatot adott az estnek, hogy egy Szabó Dániel – filmzenei hatások, modern jazz, olykor a kortárs zenével keveredve – kompozíciót egy Borbély szerzemény követett, utóbbi pedig lágyabb, dallamosabb volt, a népzenei gyökereknek köszönhetően mintegy oldva az előző játékot. Több mint egy órán át „vonatoztak együtt” vagy feleseltek egymással, és senki nem érezte hiányát ritmusszekciónak vagy vonósoknak.

A duókoncert után felturbózták a társaságot, bekapcsolódott Gyányi Marcell nagybőgőn, Szabó Dániel Ferenc dobon és talán első sorban Karosi Júlia énekesnő, mert az ő számait játszotta a második blokkban a kvintett. Kifejezetten dallamos jazz következett, minőségi énekkel Karosi Júlia előadásában. A két egymásba fonódó koncert összességében igen széles sávban kalandozott a mai jazzmuzsikában, igényesen, tiszta hangokkal, többféle hangszerszólóval, de soha nem volt eközben felesleges virtuóz eltévelyedés, túljátszott rész, koreográfiája volt minden számnak,  mindvégig az egységes hangzásra törekedtek. 

Szólni kell a teremről is. Azt már megszoktuk, hogy a Kodály Központot agyon dícséri külföldi és hazai zeneművész egyaránt. A Liszt Ferenc hangversenyteremről ugyanakkor sokkal kevesebb szó esik, pedig a kamarajátékban legalább olyan zenei ékszerdoboz, mint a vele egyidőben átadott nagytestvér. Jazzre a legtökéletesebb helyszín, érdemes lenne sokkal többször igénybe venni. A tervek szerint így is lesz, mert a PTE Művészeti Karán jazz vonalon most nagy dolgok vannak készülőben.

Pécsi Jazz Napok

Liszt Ferenc hangversenyterem, nov. 22-23.