A tiltás ellenére egy baranyai plébános lőtt le egy ellenséges ballont 1944-ben

A Csorba Győző Könyvtár által szervezett tanácskozás számtalan érdekfeszítő témái közül lapunk ez alkalommal Gáspár Attila levéltáros előadását dolgozzuk fel, aki a második világháború egy kevéssé ismert epizódját és annak baranyai vonatkozását dolgozta fel. A kutató előadásában felidézte a léggömbök a hadászati alkalmazásának történetét, amiből megtudhatjuk, hogy azokat a többi között az amerikai polgárháborúban, illetve az első világégés során is bevetették.

Gáspár Attila felelevenítette, hogy az első világháborúban más országok mellett Nagy-Britannia e ballonokat a légtér védelmére alkalmazta, úgy hogy 3500-4000 méteres magasságba engedték fel azokat. E stratégiát a britek a második nagy háborúban is folytatták, végül 1940-41-ben egy balesetnek köszönhetően rájöttek, hogy miként lehet azokat támadó fegyverként használni.

Az előadó szavai szerint 1940-ben elszabadult léggömbök okoztak károkat, köztük áramkimaradásokat több skandináv országban. Ennek nyomán 1941-től már úgy szerelték fel a ballonokat, hogy magasfeszültségű vezetékeket tegyen tönkre, és felgyújtsa az erdőket, mezőket. Az év augusztusától kezdve egy Dover melletti támaszpontról napi mintegy ezer ballont engedtek fel a szélirány figyelembe vételével – derült ki az előadásból.  

Mindennek magyar vonatkozásához Gáspár Attila szerint az is kapcsolódik, hogy hazánk 1937-ben kezdte el fejleszteni légvédelmét, és 1942-43-ra már a községek légvédelmét is megszervezték. Külön szabályokat hoztak az ellenséges ballonokra, amelyek szerint aki ilyen tárgyat lát a magyar légtérben, a haladási irány megjelölésével köteles értesíteni a hatóságokat.

A levéltáros elmondásából kiderült, hogy villamoshálózatok ellen tervezett, több tízméteres acélsodronnyal alacsonyan utazó léggömböket a sodronyon keresztül a földre kellett húzni és kikötni, például egy fához. A magasan repülő ballonokat pedig lakott területen kívül le kellett lőni.

Mint Gáspár Attila előadásában beszámolt róla, Baranyába acélhuzallal ellátott, gyújtó folyadékot tartalmazó és gyújtózsákot szállító léggömbök érkezését is lejegyezték. Az országban az első ilyen ellenséges eszközt Szentlőrinc mellett találták meg 1942 júniusának végén, majd Majsról és Baksáról is érkeztek jelentések. A később megszaporodó jelentések jobbára a károkról nem beszélnek, csak arról, hogy ártalmatlanították e veszélyes légi eszközöket.

A levéltáros azonban két kivételt is megosztott hallgatóságával: 1942 decembér léggömb acélhuzalja okozott áramkimaradást Pécsváradon, majd 1944 elején Szászváron rövidzárlatot.

Egy szinte már filmbe illő jelenetet ismertetve Gáspár Attila elmesélte, hogy 1944 februárjában egy Sásd fölött 1000-1500 magasan szálló léggömböt a helyi főszolgabíró csendőrök társaságában kezdte üldözni. A ballont végül a mecsekjánosi katolikus plébános Curolovics Ottó lőtte le. Az akkori szabályok értelmében civilek nem lőhettek le ilyen ballonokat, az előadás azonban ki nem mondva arra enged következtetni, hogy a plébánost emiatt egy másik községbe helyezték át egy nappal a történtek után.

Annak okáról, hogy 1944-től egyre kevesebb jelentés érkezik az ellenséges ballonokról, Gáspár Attila úgy vélekedett: az év áprilisától kezdték bombázni Magyarországot a szövetségesek angolszász hatalmai, amelynek károkozásai mellett a léggömbök okozta pusztítás eltörpült. Az angolok a második világháború alatt 92 ezer ilyen léggömböt bocsájtottak fel.