Egészen döbbenetesen gyönyörű Pécsváradi Leányvásár szépének ruhája

A múlt hétvégén tartották Baranya vármegye egyik legrégebbi népművészeti fesztiválját, a Pécsváradi Leányvásárt, amit több mint háromszáz éve rendeznek meg minden évben. A három napos rendezvény pénteken indult, a kulturális műsorok főként szombaton és vasárnap zajlottak.
A tizenhárom indulóból a szakmai zsűri szavazata alapján Szabó Veronika, néprajzkutató lett az első helyezett, aki párjával közösen készítette el sárközi népviseletét.

– Régen Decsen néptáncoltam, azonban már csak alkalomszerűen járok vissza – mondta el Szabó Veronika. – A népviseletek szeretete mondhatni innen eredeztethető. Az idén vágtunk bele a párommal közösen a viseletkészítésbe, amit munka és tanulás mellett végzünk. Én magam festem a selymet a ruhákhoz, a párom pedig, aki jelenleg az orvosira jár, varrja őket.

Veronika külön kiemelte, célja a ruha bemutatása volt a szépségversenyen, álmában sem gondolta volna, hogy a szakmai zsűri tetszését egyhangúlag ő fogja elnyerni.

– A viselet az 1930-40-es évek sárközi divatját tükrözi. A szoknya és a kötény alapanyaga az általam festett lyoni selyem rekonstrukció, mely alapját cseh brokát képezi. A kék alapon lila rózsás egyenes szoknyán alul lila sodrott zsinór, e felett aranyszalag és rózsaszín paszomány látható.

A szoknya aljától egy arasznyira a régi perémeket idéző arany dísz található. A kötény egyenes, körül szívesrostos, kötője lila szatén szalag, körbe szegélyén aranyflitter, keskeny oblegáció (hímzett ruhadíszítő), majd a szoknya fő díszítő eleme, a kötény tükrét – a díszek által közrezárt területet– széles lila oblegáció és galáris (flitterből és gyöngyből készült dísz) ékesíti. A röpi régi bársony, háromnegyedes ujjú, gallérján oblegáció és kigyöngyözött arany paszomány, eleje és háta franciájának szegélye hasonlóan díszített, hátul flitterezett is.

Félfejes perémmel lefogatott csipkézett hajam volt, amit a párom készített el, fülemben lila gyöngyfülbevaló, nyakamban tekla gyöngysor. A kezemben pedig 1930-40-es évekből származó, főkötő hímzéssel díszített kézikistáska.
Veronika elmondta, első sorban magának készítette a ruhát, így biztosan nehéz lesz tőle megválnia. A ruhakölteményt az első ecsetvonásoktól kezdve ők készítették. Saját bevallása szerint jobb, ha nem számolja mennyi idő alatt készült el, de több száz munkaóráról beszélhetünk januártól az első próbáig, júniusig. 

– Egy ilyen igényes munka elkészítéséhez nagyon sok időre van szükség. A selyemhez a motívumok színének kikeverése például nagyon nagy kihívást jelentett, de úgy látszik a befektetett idő és munka meghozta a gyümölcsét. Csak sárközi népviseletekkel foglalkozunk, rengeteg feljegyzést és képet sikerült már begyűjtenünk, hogy korhű viseleteket készíthessünk. Hatalmas köszönet illeti Pál Bözsi nénit, Ács Jánosné Marika nénit és Nagy Zoltánnét, mivel tőlük tanultunk a legtöbbet.

A győztes, gyönyörű, lilás színösszeállításban pompázó sárközi népviseletet életkor tekintetében egy lánytól egy középkorú nőig bárki viselhette volna annak idején. A tavalyi évben is Tolna vármegyei lányt választott a szakmai zsűri a legszebbnek, a szomszéd faluból, Buzás Barbara, sárpilisi néptáncos nyerte el tetszésüket, aki szinte beleszületett a néptáncos világba.