Moziüzemvezető, könyvtáros és vállalkozó is volt már az írónő

– Min dolgozott Vajszlón?
– Egyrészt egy korábbi, még meg nem jelent kéziratom átdolgozásával foglalkoztam, másrészt egy új regény­ötlethez gyűjtöttem anyagot. Terveim szerint ez utóbbi az 1990-es években játszódik majd, azt járja körül, hogyan alakult a kisemberek sorsa a rendszerváltás után, ez milyen irányt adott életüknek.
– Milyen benyomásokat szerzett eddig?
– Csupa jót mondhatok. Először is, a falu szép és rendezett, az emberek kedvesek. Gyönyörű a vidék, a polgármester jóvoltából folyóparttól szőlőhegyig sokfelé eljutottam. Várakozáson felül inspiráló a puritán rezidencia csendje és nyugalma.
– A Nap csókja a nőkre gyakran jellemző megfelelni akarásról mesél. Mit gondol, miben gyökerezik ez?
– Azt gondolom, a neveltetésben, a társadalmi elvárásokban, a helyesről és helytelenről kialakult dogmatikus elképzelésekben gyökerezik. A veszélye az, ami minden hasonlóan körülbástyázott rendszernek: vergődsz, benne ragadsz.
– Mi lehet a gyógyír erre?
– Jó lenne egy útmutató, amit csak felütnénk a megfelelő oldalon, és ott állna, mit kell tenni. De nincs ilyen, úgyhogy férfinak, nőnek egyaránt, magának kell a határokat tágítani egészen addig, amíg végre jól érzi magát, de a másikat még nem bántja. Persze ez nem könnyű.
– Mit gondol, mi lehet a szépirodalom legfőbb helye és célja a jelen korban?
– Klasszikus értelemben az olvasás által jó esetben bekövetkezik az összes művészeti ág alapvető célja, a katarzis, melynek következtében kitágul az ember értelmi és érzelmi horizontja. Persze az irodalom sokféle, vannak könyvek, amelyeket egy szűkebb, vájtfülű rétegnek szánnak, ahol a katarzis a szöveg felfejtésében, az írói szándék megértésében rejlik.

– Hogyan fogalmazná meg életfilozófiáját?
– A tapasztalataim két dologra megtanítottak. Egyrészt, hogy a begubózás, az önsajnálat helyett érdemes inkább magunk és mások elfogadására törekedni. Másrészt, hogy a csalódásból, a fájdalomból is lehet, sőt adott esetben muszáj építkezni. És mindezek következményeként: összeszorított szájjal élni nem lehet. Különböző aspektusokból, de erről szólnak regényeim is.

Szerteágazó érdeklődési kör jellemzi
Bálint Erika Békéscsabán született, Gyöngyösön nőtt fel. Szerteágazó érdeklődési köre már korán megmutatkozott, elsőként a Debreceni Egyetemen magyar-történelem szakos tanárként végzett, később a marketing, majd vállalkozási szakirányú diplomákat is szerzett. – Voltam középiskolai tanár, népművelő, moziüzemvezető, könyvtáros és vállalkozó – mondja. – Későn kezdtem el írni, történeteim középpontjában hétköznapi emberek állnak, férfiak és nők, akik önmagukat és saját helyüket keresik az emberi kapcsolatok bonyolult szövedékű hálójában – meséli tevékenységéről az írónő.