José Cura, a feketeöves tenor, aki sokáig profi rögbijátékosnak készült

A négy közül leginkább őt tartják a 21. század tenorsztárjának, mivel 15-20 évvel fiatalabb a többieknél, s igazi karrierje 1994-ben indult. Emellett polihisztornak is nevezik az argentin operaénekest, mert zeneszerző, karmester, színész, valamint tanár, fotós és üzletember is.

Szakmai körökben úgy fogalmaznak, hogy 100 ezer euró az alkalmankénti koncertdíja egy olyan elismert sztárnak, mint a szeptember 7-9. között Pécsre érkező José Cura. Az argentin operaénekes egyébként erről egyszer így nyilatkozott: „Ha belegondolok, hogy a házam egy mai koncertem árának negyedéért adtam el, hogy akkor megvehessük a repülőjegyeket!”

A negyedik tenor - mert az argentin énekes kivívta sikereivel, hogy José Carrerasszal, Placido Domingóval és Luciano Pavarottival egy szinten említik, mindemellett nagyon nem szereti, ha negyedik tenornak nevezik. Az pedig a mi dicsőségünk, hogy az ő mércéjükkel nézve igen kis város vagyunk, mégis a nagy énekesnégyesből csak a már 16 éve nem élő Pavarotti nem lépett fel soha Pécsett. 

A most 61 éves művész Rosarióból érkezett, tehát Lionel Messivel közös a szülőföldje. Azt pedig José Cura mondta saját magáról, hogy kifejezetten lusta és rossz tanuló gyerek volt, viszont a sport őt is nagyon érdekelte. Fekete ővig jutott a  kung-fuban, ma is ez az egyik kedvenc sportága, továbbá nagyon szereti a rögbit, a focit és a lovaglást, egy időben még profi rögbijátékosnak készült. A zenével elég későn barátkozott meg, tizenévesen kezdett gitározni, zongorázni, énekelni, ám 15 esztendősen már kórust vezetett és zenét komponált. Rosarióban Beatles dalokat énekelt az utcán, operaénekesnek pedig csak a huszas évei végén kezdett el tanulni. Aztán 1991-ben gondolt egyet és harminc esztendősen egész családjával áttelepült Európába, Olaszországba. 

Nem haladt azonban ezt követően sem az útja a pályán piros bársonyszőnyegen. Itáliában három havonta kellett megújítania a letelepedési engedélyét és 15 évbe telt mire megkapta az európai útlevelét. Itt is egy ideig  utcai éneklésből tartotta el családját, akikkel hónapokig egy garázsban élt. 

Aztán 1994-ben mégis csak beindult az operaénekesi karriere: Párizs, Madrid, Amerika, Japán,  Bécs ünnepelt tenorja lett, miközben hű maradt a zeneszerzéshez és a karmesteri munkához is. Az operaénekesek közül például ő az első, aki énekel és vezényel is egyszerre. Továbbá a rendezés és a díszlettervezés is érdekli, több operát is színpadra állított. Hazánkkal pedig igen jó a viszonya, fellépett már a gyulai Várszínházban, a Veszprémi Ünnepi Játékokon, a Miskolci Operafesztiválon, a Szegedi Szabadtéri Játékokon, a Budapesti Tavaszi Fesztiválon, a pécsi Zeneszüret fesztiválon. Győrben Rost Andreával, s énekelt már a Virtuózok klasszikus zenei tehetségkutató nyerteseivel is. Könnyűzenei koncertet is adott Magyarországon, ismert popszámokból, musicalrészletekből, világslágerekből nagyzenekari kísérettel.

A hobbikat illetően ugyancsak meglehetősen sokoldalú: egyik kedvence a fényképezés, 2008-ban albuma is megjelent. Emellett nagy filmrajongó, a francia művészfilmeket és az angol szerzői filmeket kedveli, viszont kerüli az akciómozit.