Aktuális üzenetet rejt a Király utca végi versoszlop Virág Benedektől

„Szállj le felséges palotád egéből / Béke! mennyeknek koronás leánya! / Szállj le s Európánk mezején jelenj meg / Már valahára!” – szólnak az 1754-ben született költő sorai, amelyek kissé rövidített változatban olvashatóak a pécsi főutca oszlopainak egyikén. Az idézett „Békesség-óhajtás” 1801-ben látott napvilágot a napóleoni háborúk korában, ám a magyar Horatiusként is emlegetett, klasszikus műveltségű, köztiszteletben álló pálos szerzetes kívánsága vonatkozhatna akár a mai Európa helyzetére is.

Pécsen emléktábla is őrzi a pálos költő nevét

Virág Benedek a zalai Dióskálon született, fiatalon belépett a pálos rendbe, s tanulmányait Pécsen fejezte be. Eszterházy Pál László pécsi pálos püspök 1781-ben szentelte pappá, később Székesfehérvárra került, ahol az akkori pálos (ma ciszterci) gimnáziumban tanított, II. József 1786-ban azonban feloszlatta a rendet. Pécsen a mai Széchenyi István Gimnázium, azaz az egykori pálos kolostor falán emléktábla is őrzi a városban töltött éveit: 1776-tól 1781-ig végezte itt tanulmányait. 

Klasszikus műveltségű verselő és műfordító volt

Klasszikus műveltségével a magyar irodalom kiemelkedő alakjává vált, ő fordította magyarra Horatius verseit. A Király utcai oszlopon idézett Békesség-óhajtás további soraiban is megfigyelhetőek klasszikus irodalmi utalások, mint Mars isten és a múzsák. A Béke allegorikus alakja mint a mennyek koronás leánya, az antikvitás és a kereszténység gondolatvilágát kapcsolja össze. A vers klasszikus gyökereit mutatja továbbá az is, hogy a Békesség-óhajtás klasszikus, úgynevezett szapphói strófában íródott, az antik görög költőnő nyomán, mely Berzsenyi Dániel költészetében is hangsúlyos szerepet kapott.

Kosztolányit és Kodályt is megihlette Virág Benedek

A pálos költő élete utolsó évtizedeit remeteéletmódra hajló módon, a budai Apród utca 10. szám alatt töltötte, nevezték ezért budai remetének is. Ma szobor őrzi emlékét egykori házánál. E ház közelében élt később Kosztolányi Dezső, aki Ének Virág Benedek címmel írt költeményében tiszteleg élete és munkássága előtt:  „én gyakran elmentem volna Hozzá, / Hogy lelkemet szava beharmatozná, / Piruló arccal néztem volna rája, / Hogy mit mond papos és szigorú szája” – írta a Nyugat egyik legfénylőbb csillaga nemes elődjéről. 

A pécsi versoszlopon idézett Békesség-óhajtás Kodály Zoltánt is megihlette, aki versét többszólamú kórusműben zenésítette meg, a 21. században pedig a Misztrál együttes dolgozta fel ugyanezen költeményt.

* A latin sorok Silius Italicus ókori római költőtől származnak, szabad fordításban annyit tesznek, „béke a legjobb minden dolog közül, a béke hatalmasabb, mint a számtalan diadal”.