2023.07.09. 20:15
Vannak hibái, de méltó búcsú Indiana Jonestól
Egy utolsó kaland erejéig még felöltötte magára a legendás Indiana Jones karakterét Harrison Ford. Ugyan az ötödik rész, ahogy már a negyediknek sem ment, nem ér fel az első háromhoz. Ennek ellenére számomra ez a film is, ahogy anno a kristálykoponya királysága is, bűnös élvezet lesz a hibái, logikai buktatói ellenére.
Indy-rajongóként csak annyit szerettem volna, hogy méltó befejezést kanyarítsanak a régészprofesszor történetének végére, tele szívvel, jól operált a viccekkel és látványos akciójelenetekkel. Ezt nagyjából meg is kaptam.
A történetről annyit érdemes tudni, hogy a II. világháború ideje alatt Indynek és egy barátjának, Basil Shaw-nak sikerül ellopnia Arkhimédész egyik találmányát egy náci tudóstól, dr. Voller-től, akit egyébként nagyon jól hoz Mads Mikkelsen, kirázza a kisujjából a karaktert. Eltelik negyed évszázad, 1969-ben járunk, az embereket már nem érdekli a múlt, a régészet, mindenki a Holdra, és a jövőre összpontosít. Indy pedig gyászol, válik és a nyugdíjas éveire készül. Érzi, hogy ez a kor már nem neki való. Ekkor csöppen az életébe Shaw lánya, Helena, aki apja nyomait követve biztos benne, hogy megtalálta Arkhimédész találmányának második felét és Indy segítségét kéri a felkutatásában.
Az biztos, hogy hiányzik a filmből valami, talán maga Spielberg a rendezői székből, de James Mangold sem volt rossz választás, mint direktor. Ugyan ő nem dolgozott az előző filmeken, mégis nagyjából sikerült leutánozni a pörgős cselekményeket, karakterek felépítéseit.
Az ikonikus szerepében Ford brillírozik. Már nem tud úgy futni, ugrani, mint régen, de nincs ezzel baj, megöregedett, de mi biztos, hogy sose felejtjük el a vele átélt kalandokat. A Helenát megformáló Phoebe Waller-Bridge is remekül hozza karakterét, és a közte és Indy közti dinamika nagyon jól működik.
Ahogy említettem a filmnek vannak hibái, de leginkább technikai részen, a CGI nem mindenhol sikerült tökéletesre. És vannak logikai bakik is, de afelett szemet hunytam, mert csak élvezni akartam.
Ami azonban, ha nem is klasszikussá, de felejthetetlenné teszi a filmet, az az utolsó húsz perc. Indy magára talált, újra egy vakmerő kalandot kaptunk, és hát újra azt éreztük, hogy már holnap jelentkezünk régészet szakra.
És ahogy feltűnik a stáblista és felcsendül John Williams ikonikus zenéje, egy könnycsepp is legördül az arcokon, mert tudjuk, hogy egy korszak lezárult.
A film megtekinthető – naponta több időpontban – a pécsi mozik vásznain is.
