„Csodagyerek voltam, mint mindenki, akire odafigyelnek.”

Nem egyszer volt már alkalmam arra, hogy része legyek a Pécsi Kodály Zoltán Gimnázium rendezvényeinek. Ezeken megtapasztalhattam, hogy mekkora figyelmet fordít arra az intézmény, hogy gondozzák a tehetséget, vagyis inkább kibontakoztassák. E pedagógiai koncepcióval kapcsolatban beszélgettem Béres Andrásné igazgatónővel és Gál Éva tanárnővel.

Az intézmény növendéke volt Béres Andrásné igazgatónő, akinek emlékezetében erősen megragadtak Kodály Zoltán szavai:

Az intézmény, amelyet sokáig csak Dobóként emlegettek 1982-ben vette fel Kodály Zoltán nevét, amelyet az ének-zene tagozaton folyó kiváló munka eredményeként érdemelt ki. Az igazgatónő abban az évben részt vett egy vetélkedőn, amelyre sok mindent kellett olvasni a névadótól és a névadóról. Az egyik ilyen olvasmány egy interjú volt, amelyben az egyik kérdés Kodály tehetségére irányult, amelyre a válasz a fenti idézet volt.

– mesélte Béres Andrásné.

A tehetségkibontakoztatás szó sokkal jobban kifejezi azt a gyakorlatot, amit az iskola folytat, mint egyszerűen az, hogy tehetséggondozás. Az intézményben úgy fordulnak a gyerekek felé, hogy a bennük rejlő potenciális tehetséget megtalálják, ahogyan az a kodályi mondatban is szerepel. A Kodály Gimnáziumban a tehetségkibontakoztatás kezdeti területe az ének-zene tagozat volt, de azóta számos más tehetségfejlesztő tevékenység folyik az intézményben, mint például a nyelvi tehetségek kibontakoztatása az olasz és a spanyol két tanítási nyelvű tagozaton, vagy a színházi nevelési program és az öt színjátszó kör munkája. Ezekben Gál Éva tanárnőnek van fontos szerepe, aki elmesélte, hogy kezdetben csak egy csoport létezett, de olyan sokan jelentkeztek, hogy többet kellett alapítani, és hogy ezekben a csoportokban igazából személyiségfejlesztés és közösségépítés folyik.

A tanárnőtől ezek a foglalkozások egyfajta partneri kapcsolatot kíván meg diákok irányába, amely által egy nagyon jó bizalmi viszony alakul ki közte és a gyerekek között, és pont emiatt a viszony miatt képesek a diákok beszélni a problémájukról, gondolataikról.

– emelte ki Gál Éva.

A gyerekek ezen gyakorlatok segítségével felszabadulnak, igazán önmaguk lesznek. Bensőséges, lelki dolgokat képesek egymással megosztani, ami által őszintébbé válnak, és közösség formálódik a belőlük.

A tehetségkibontakoztatás egyébként az intézmény minden területén elérhető, legyen szó a zenéről, a sportról vagy más tantárgyakról.