A siker meghozta gyümölcsét, jön a második évad

Sorozatkritika Sokak legnagyobb sajnálatára véget ért a The Last of Us című sorozat, amely az azonos nevet viselő egyik legjobb narratív központú játékot volt hivatott feldolgozni, ami nagyjából sikerült is, de azért van egy-két kis léc, ami igenis rezeg az alkotásnál. 
A történet ismertetésébe mélyen nem mennék bele. Elég annyit tudni, hogy adott egy poszt­apokaliptikus világ, amelyben egy Cordyceps nevű gombafertőzés veszi át az uralmat szép lassan az emberiség és a világ felett. Azonban vannak emberek, akik karanténzónákban igyekeznek túlélni. Egy ilyen helyen él Joel is, aki testvérét, Tommyt szeretné megtalálni. Ehhez kapóra is jön egy küldetés, amelyben egy lányt, Ellie-t kell A-ból B-be szállítani. A sztori az ő utazásukról szól. Mondhatni, ez egy road movie, amely során megismerjük főhőseinket, valamint nem egy mellékkaraktert is, valamint azt, hogy az emberek hogyan képesek túlélni egy ilyen kegyetlen világban. 

Nehéz feladatot vállaltak magukra a kreátorok, mert egy karakterközpontú játékot vagy nagyon jól vagy nagyon rosszul lehet megcsinálni. Ezen sorozat esetében előbbi felé billen a mérleg, ami főleg a színészeken múlott. 
Az alkotóknak meg kellett találniuk a tökéletes Joel-Ellie párost. Fontos volt, hogy meglegyen közöttük a dinamika, a kapcsolat és jól működjenek a köztük zajló párbeszédek, hiszen a kettejük viszonya az, ami igazán ékesíti a játékot. Pedro Pascal és Bella Ramsey személyében meg is találták az ideális duót. Minden elejtett szavuk, egymás felé intézett nézésük, vagy éppen dialógusaik remekül működnek. Jól hozzák karaktereik folyamatos fejlődését és az egymáshoz való viszonyuk alakulását. Mellettük azonban fontos volt az is, hogy a mellékszereplőket is jól válasszák meg, hiszen a sorozatban nem egy rész épült egy-egy ilyen személy bemutatására, ami többnyire igen jól állt a szériának, annak ellenére is, hogy a harmadik és a hetedik rész igen nagy felháborodást váltott ki a játékot szerető közönségben. 

Az első részek hangulatvilága nagyon jól fel volt építve. Végig érezhető volt egyfajta feszültség és félelem, ami el is várható egy olyan világban, ahol az életért küzdenek az emberek. Viszont itt jön képbe az is, ami miatt nem tudom csillagos ötösre értékelni ezt a sorozatot. A részek előrehaladtával elmarad az igazi akció, a horrorhangulat és a fertőzöttekkel való küzdelem. Ezek nélkül egyre nehezebb volt átérezni azt a fenyegetettséget, ami egy ilyen világnak napi velejárója. 
Persze, ezzel nem azt mondom, hogy ez inkább egy akciósorozat lett volna, mert nem, hiszen a hangsúly a megmaradt embereken van a sorozatban, a drámán, de ezt kicsit túltolták, így nem hagytak teret egy-egy horrorfilmbe illő jelenetnek, pedig elbírta volna az alkotás. 
A történet ívével is probléma van, hiszen sokszor a fő szálunk egy helyben toporog azért, mert a rendezői csapat úgy gondolta, hogy inkább szentelnek egy-egy részt olyan karakterek történetére is, amelyeket röviden le lehetett volna zárni, időt hagyva ezzel Joel és Ellie párosának. 
Az biztos, hogy ez a sorozat többnyire jó és újfajta élményt nyújt abban a sorozatdömpingben, ami mostanában a nyakunkba zúdul. Nézettségi rekordokat is megdöntött a The Last of Us, így nem meglepő, hogy már beharangozták a második évadot.