2023.03.01. 14:20
Kiapadhatatlan kreatív forrásból merítenek a diákok (képek)
Három, kettő, egy. Mehet. Hangzott el minden előadás előtt a visszaszámlálás a Kodály Zoltán Gimnázium klubtermében február 27-én az Improvizációs Napon. És megelevenedtek a kreatívnál kreatívabb jelentek, amelyek nem kevés nevetést váltottak ki a diák- és tanárseregből.
Fotó: Löffler Péter
Az improvizáció az életünk minden területén jelen van. Cselekedeteinkben, döntéseinkben, beszédünkben nap mint nap rögtönzést alkalmazunk. Nem beszélve olyan alkalmakról, amikor még plusz erőfeszítést is kell tennünk, hogy kivágjuk magunkat a szituációból. Muszáj egy iskolai példával élnem: gondoljunk csak vissza diák éveink azon jelenetére, amikor a tanár elénk állt azzal a kérdéssel, hogy “Miért is nem készültél a felelésre?”. Ilyenkor kellett csak igazán jól improvizálni, mert hihető kifogást kellett gyártani, amit vagy elhitt vagy nem az oktató.
Az Improvizációs Napot már nem először rendezik meg a gimnáziumban – tudtuk meg Béres Andrásné igazgatónőtől. Az egész abból indult ki, hogy jobban meg akarták határozni a humán tagozat jellegét, és még jobban össze akarták őket kovácsolni. Ezeknek az alkalmaknak az egyik nagy hozadéka, hogy összetartóbbá válnak az osztályok.
Minden évben nagy várakozás előzi meg az eseményt, ami nem csak egy szórakoztató esemény, hanem egy megmérettetés is. A két legjobb csapat pedig bejuthat a regionális improvizációs versenyre, amelyet március 18-án rendeznek meg a Szabadkikötőben.
Kezdésnek bemelegítettek a csapatok. Petőfi Sándor kétszáz éves évfordulójának alkalmából át kellett írnia a költő általuk választott versét. Mondanom sem kell, hogy sok olyan iskolai poén elhangzott, amelyeket szinte kötelező elsütni ilyen alkalmakon. Mint például az egyes osztályzatok, a horrorfilmbe illő tanári cipő kopogása a folyosón, a röpdolgozatok.
És itt szó sincs megsértődésről. A tanárok ugyanolyan jót kacagtak, mint a klubhelyiségbe tömörült közel száz diák. Igen, nem voltunk kevesen, de az egymás iránti tisztelet kézzel fogható volt a teremben. Nem voltak előadást félbeszakító hangos beszélgetések, a telefonok is csak két előadás közti szünetben kerültek elő.
Ahogy sok más program a gimnáziumban, így ennek a napnak is meg van a közösségteremtő ereje. Együtt találták ki, hogy Csőrike kerüljön a vádlottak padjára Szilveszter, a macska megölése miatt, vagy éppen a honfoglalást jelenítették meg, mint medencés-partit, amelyben a medence egyenlő volt a Kárpát-medencével. Rengeteg kreativitás szabadult fel ezen az alkalmon a gyerekekből, hogy csak kapkodtam a fejem, ahogy egyre jobb és jobb ötletekkel álltak elő.
Az Improvizációs Nap szórakozási forma és közösségformáló esemény is. De mi más még? Tehetségazonosítási terep, szereplési lehetőség és tanár-diák összekovácsoló rendezvény. Hogy az utóbbi miért? Azért, mert az oktatók is alkotnak egy csapatot és fellépnek a diákjaik előtt. Amikor pedig az oktatók is részei egy-egy ilyen eseménynek, akkor azzal nem csak motiválnak, hanem elérik azt is, hogy a diákok jobban megnyíljanak előttük, merjenek kérdezni, kibontakoztassák szárnyaikat a tanórákon is.
Ahogy Béres Andrásné fogalmazott: „Ezek az alkalmak túlmutatnak a kultúrán, az improvizáción, a szórakozáson. Több mindent rejtenek magukban.”
