Élmények köszönnek vissza a festményeken

A művésznő Szentlőrincen látott napvilágot, és a művészetek iránti szeretete már gyermekkora óta kíséri az életét. Belekóstolt a színjátszásba, a karénekbe, a néptáncba, de részt vett rajzszakkörökön, és egészen a képzőművészetekig jutott. Az új évszázad kezdete előtt egy évvel, azaz 1999-ben kezdett komolyabban foglalkozni a festészettel, barátok inspirálására – és már abban az évben önálló kiállítási lehetőséget kapott.  

Kintliné Lizák Mária az olaj-porpasztell és az akrill technikákat alkalmazza képei megalkotása során, de modern módszerekkel, mint például folytatásos technikával is kísérletezik. Műveinek témái általában az élményeihez köthetők. Megelevenedik például képein egy emlékezetes napsütötte hegycsúcs, vagy éppen a Dunakanyar vagy a Kapos-híd.  

Mottójának Lucy Maud Montgomary szavait választotta, amely szépen összefoglalja, hogy hogyan is kellene élnünk az életet, nem csak művészként, hanem emberként is:

„Oly sok minden vár ránk a világban, ha van szemünk, hogy meglássuk, szívünk, hogy szeressük, és kezünk, hogy összegyűjtsük...”  

Nyitott szem és szív, ez a kulcs mindenhez.