A látvány pazar, de valami mégis hiányzik az Elvisből

A legendás Elvis Presley élete, ahogy még sosem láttuk: titokzatos menedzsere, a magát csak „ezredesnek” szólíttató Tom Parker szemén keresztül. A két férfi közti különös, sokat változó kapcsolat (néha barátság, néha gyűlölet) több mint 20 évig tartott. Akkor kezdődött, amikor Elvis még a pályája elején állt, nem múlt el akkor sem, amikor az énekes addig példátlan hírnevű sztárrá emelkedett, és akkor is megmaradt, amikor megismerte élete legfontosabb nőjét, Priscillát. 

Közben Amerika háborúba ment, elveszítette az ártatlanságát, és megváltozott az egész világ. De a két férfi között mindig megmaradt valami furcsa kapcsolat… 

Főhősünket egy olyan fiatal srác formálja meg ebben a filmben, akiért anno a Disney csatornán sóvárogtak a fiatal lányok. Austin Butler olyan színésszé vált, aki méltó lett a nagy legenda szerepére, és megcsillogtatta tudását, de ez nem volt elég ahhoz, hogy az alkotás  nagy kedvenccé váljon, úgy, mint a Bohém rapszódia. Ez pedig minden bizonnyal annak köszönhető, hogy a narrátorunk egy negatív karakter volt, aki tönkretette Elvis életét. És hiába volt minden igaz, amit láttunk, nem éreztem hitelesnek a filmet.

Utólag nem tartom jó ötletnek, hogy az Ezredes által ismertük meg a történetet, amibe saját magát próbálta mentegetni, meg fényezni. De azt meg kell hagyni, hogy Tom Hanks sziporkázott a gonosz karakter szerepében. Szokatlan volt tőle, de felüdülés volt nézni ebben a karakterben, még annak ellenére is, hogy végig utálja a néző.  

A másik nagy problémának azt éreztem, hogy iszonyatos iramban haladtunk előre az időben. Megismerjük valamennyire a gyerekkori életét Elvisnek, kapunk egy kis szeletet a felfedezéséből, de mégis olyan érzés volt, mintha semmit sem tudtunk volna meg, semmi bővebb információt nem kaptunk, mint amennyit már így is tudunk. És így ment ez végig, mintha egy két és fél óra hosszúságú előzetest néztem volna – pedig annyi potenciál volt ebben a filmben.  

Szívesen hallottam volna arról, hogy hogyan szerezte a zenéket. Szívesen hallgattam volna teljes hosszában egy-egy dalt. Végig azt vártam, hogy megszólaljon a Can't Help Falling In Love, de csak egy kis töredéket kaptunk abból is. És még sorolhatnám, hogy mennyi másik szerzeménye érdemelte volna meg, hogy nagyobb szerepet kapjon a filmben. Ami ezen a téren szintén nem tetszett az az, hogy mostani dalok is helyet kaptak az Elvisben, és nagyon nem illettek bele.

A látvány azonban pazar, és érdekes információkat is kapunk egy-két helyen, de ez nem volt elegendő, hogy olyan élményt nyújtson, hogy többszöri megnézésre sarkaljon.  

Amiért érdemes megtekinteni a filmet, azok az alakítások, mert a színészek brillíroznak a szerepekben. Remélem Austin több esélyt is kap nagyobb produkciókban, mert megvan a tehetség a fiatal színészben. Tom Hanks pedig most sem okoz csalódást, és ha egyszer utálnia akarjátok az amerikai színészt, akkor érdemes megnézni az Elvist.

Elvis
zenés, életrajzi film
HBO Max