Elmélázva elmerülünk az emlékekben

Utolsó év, elmúlik a nyár, dúdoljuk majd félhangosan, amikor a színpad felé sétálunk, pedig messze nem múlik még el, június lesz ugyanis, amolyan baranyai június, Orfűn, és nem is ez az utolsó év, vagyis nagyon reméljük, hogy nem, sem nekünk, sem nekik, a zenészeknek, és nem, nagyon nem gondolunk arra, hogy a zenekar, ami miatt most itt vagyunk, éppen negyven éve alakult meg. Merthogy nekünk örökké a fiatalságunk marad – ezért is énekeljük majd együtt Lecsóval, hogy az eszme marad csak, az arcok mások, a forradalomból viccet csináltok, ha semmi se szent és semmi se számít, miért hazudnék bármit? 

A Pál utcai fiúk egykoron a legjobb magyar alter zenekar volt, első két albumuk instant klasszikus, a kilencvenes években az volt a minimum, hogy tudtuk kívülről az összes szöveget, a pécsi Kispál még csak kopogtatott, amikor a szigetszentmiklósi szabadcsapat már nagyban büntetett a színpadon, és mutatta meg, hogy van élet az súlyosan semmilyen popzenén túl is.

Június 28-án, a Fishing on Orfű fesziválon mindenesetre kiderül, hogy még ma is érvényesek-e az egykori slágerek. Nekünk nincsenek kétségeink: azok, nagyon is azok.