Több korosztályt is összehozott és örömteli közös éneklésre fogott a VII. Meszesi Dalfesztivál

Az amatőr művészeti csoportok, együttesek alkotják a magyar kultúra élő szövetét, akik közösségi aktivitásukkal értéket hoznak létre önmaguk és közönségük örömére. Ez a fesztivál ennek az értékteremtésnek kiváló példája.” Ezekkel a szavakkal nyitotta meg a rendezvényt Hoppál Péter kulturális államtitkár. A döntően nyugdíjasdalkörök bemutatójáról szóló találkozón a Meszesi-iskola tanulói és a kis furulyások köszöntötték a résztvevőket. 

Volt képviselője a középiskolás korosztálynak is (a Kodály Zoltán Gimnázium Bartók Béla Leánykara). 
A nyugdíjaskórusok műsorát az Assonantia Nőikar indította, méghozzá több nyelven, miután egy nemzetközi projektben vettek részt, ahol Lengyelország, Szlovénia, Horvátország, Magyarország dalait kellett megtanulni eredeti nyelven, s ezeket a dalokat adták elő. 

A Baranya Bokréta Népdalkör nevéhez hűen baranyai, szűkebben pécsváradi dalcsokrot mutatott be, az Énekvarázs Dalkör tagjai pedig népek dalait dolgozták fel. És felléptek táncosok is. A Búzavirág Népdal és Néptánckar a Rózsa, rózsa című koreográfiát mutatta be, a Nyugibuli Tánccsoport Szederkényből Hajózás a Karasicán címmel laza stílusú táncot hozott. 

A határon túli magyarokat a Pélmonostori Asszonykórus képviselte. A csoport fiatal férfi karnagy vezetésével, 
szívből átélt magyarságtudattal, tiszta, szép hangon énekelte Bárdos Lajos, Szőnyi Erzsébet és Halmos László népdalgyűjtéseit.

A program üde színfoltja volt a Swing Ladies trió, mely Egy kis Amerika című műsorával megidézte a swingműfaj 
legismertebb slágereit. A Decsi Hagyományőrző Férfikórus Sárközi népdalokat adott elő érces férfihangon, elegáns 
hagyományőrző viseletben. Majd Szabó Sándor kórusvezető tanította meg a jelenlévőkkel a De szeretnék csillag 
lenni az égen… című sárközi népdalt, s így a program zárásaként az összes résztvevő együtt énekelt.