Stubendek Katalin hol primadonna, hol pedig vagány, kacagtató komika

– Elsőként kapta meg a Balikó Tamás Nívódíjat, hogy fogadta az elismerést?
– Nem számítottam rá… Húsz évvel ezelőtt Balikó Tamás szerződtetett Pécsre, tíz évig volt az igazgatóm, sok darabban partnerem is. Az első közös előadásunkban, a My Fair Ladyben ő Higgins professzort játszotta, én Elizát alakítottam. Úgy gondolom, karizmatikus egyénisége, a színház iránti alázata példaértékű volt. Ezzel a díjjal az ő személyisége is összeforr, így igazán megtisztelőnek tartom, hogy engem választottak.
– Húsz éve erősíti a Pécsi Nemzeti Színház társulatát. Mi változott leginkább az elmúlt időszakban?
– Akkoriban nagyobb volt a társulat, de úgy látom, most kezd újra feltöltődni, egyre több fiatal kolléga érkezik. Érdekes tapasztalat számunkra, akik már húsz éve itt vagyunk, hogy néhányan most már talán ránk néznek úgy fel, mint tapasztalt színészekre, és adnak a véleményünkre. Fontos az, hogy az ember jól érezze magát a munkahelyén, szeresse a kollégáit, számomra ez megadatott itt.
– Sokszínű karakterekben mutatkozott be, köztük jó humorérzékét is bemutatta. Voltak emlékezetesen vicces szerepei?
– A komikai vénámat először nem is tudatosítottam, főként naivákat játszottam. De már fiatalon hamar megtaláltak a viccesebb karakterek, a My Fair Ladyben is voltak humoros jelenetek. De kellettek ehhez a rendezők, akik meglátták bennem a komikus oldalamat. Emlékezetes előadás volt Feydeau A hülyéje – ebben Lipics Zsolttal alakított kettősünket máig sokan emlegetik. A rendező célja az volt, hogy játsszak egy meglehetősen furcsa karaktert. A vastag szemüveg önmagában nem volt elég bizarr, így kitaláltam, hogy a fogorvosommal készíttetek egy nagy műfogsort, amitől beszélni sem tudtam – ez nem is jelentett gondot, ugyanis a karakterem süketnéma is volt. Lipics Zsolt pedig úgy próbált szólongatni, hogy egy elemes lámpával villogott nekem. Óriási siker volt!

– Az idei évadban pedig inkább a nőies oldalát láthatjuk!
– A legújabb darab, amit épp próbálunk, Molnár Ferenctől az Üvegcipő, ebben gyönyörű szerepem van, Adél karaktere rendkívül sűrű, sokféle érzelmet meg lehet benne jeleníteni. Ezzel párhuzamosan játszom a Chicagóban, ami teljesen más világ. Itt énekelni, táncolni kell, a vagány Velma Kelly bőrébe bújva igazi látványos show-t kell csinálni a színpadon. Örömmel fogadtam ezt is, s az, hogy a Pécsi Balett táncosaival együtt mozgunk a színpadon, segített, hogy megerősödjek, fittebb legyek – az élet és a vezetőség gondoskodott róla, hogy ne tunyuljak el!
– Ha nem színésznő lenne, mivel foglalkozna?
– Még Györfi Anna kolléganőmmel – akivel egy időben főzős videókat is feltöltöttünk az internetre – beszéltünk róla, hogy jó lenne egy kis kávézót létrehozni, ahova örömmel térnek be az emberek, ahol jó illatok terjengenek, és házi süteményeket, kávét kóstolhatnak. Szívesen adnék örömteli perceket az embereknek ilyen módon is – így tekintek a színházra is. Szeretek barátokat, ismerősöket megvendégelni finom falatokkal, borral… Úgy gondolom, az ilyen pillanatokat az idő előrehaladtával egyre jobban értékeli az ember.
– Nem titkolja, hogy még egy jubileum közeleg az életében…
– November 23-án leszek ötvenéves, nagyon örülök neki, és várom ezt a napot. Talán szokatlanul hangzik, de tényleg várom. Sajnos előfordul, hogy valaki meg sem éri ezt a kort. Próbálok úgy hozzáállni az élethez, hogy meglássam, milyen szerencsés vagyok. Család vesz körül, élnek a szüleim, megvan mindenünk. Fontos, hogy az ember a kisebb dolgokkal is elégedett legyen, meglássa, hogy mindenben rejlik valami jó. Ha elmarad, amire várunk, az is azért történik, hogy helyette valami még jobb következzen – szerintem ez a felfogás segít, hogy az ember egyensúlyban legyen önmagával.