Az ünnepek alatt kötelező olvasmány a Karácsonyi ének

Mindig jó érzés a karácsonyfa mellé letelepedni egy könyvvel a kézben, miközben bejglit majszolok és forralt bort vagy teát iszogatok. Ilyenkor mindig előkerül Dickens kötete, ami azért is kiemelkedő az irodalomban, mert az ünnep szószerinti szellemiségét fogja meg. Nem az ajándékozásról szól, hanem arról, hogy találjunk vissza az ünnep igazi értékéhez, egymáshoz, a szeretethez és a jobb adni, mint kapni gondolathoz. 

A szőrösszívű Scrooge úr, a -zaklató, szipolyozó, zsugori, kapzsi vén bűnös-, akinek a karácsony is csak olyan nap, mint a többi, dühvel és megvetéssel nézi az emberek ünnepi készülődését. Kidobja a karácsonyi énekeket kántáló koldus kisfiút és a szegényeknek gyűjtő úriembert egyaránt, kiszipolyozott írnokát is felmondással fenyegeti. Este, hazatérve magányos házába jelenést lát: meglátogatja Marley, rég halott üzlettársa, s bejelenti három további szellem érkezését. Az első a régi karácsonyok szelleme, aki végigvezeti Scrooge urat saját hajdani életén, s elfelejtett, fájó emlékeket elevenít föl benne. A második az új karácsony szelleme, aki felnyitja Scrooge szemét a körülötte élők sorsára, nyomorúságára és vidámságára, szenvedéseikre és emberségükre. Végül a harmadik, a jövő szelleme megmutatja neki saját, ijesztő, magányos halálát. Scrooge urat a jelenések új emberré teszik: más szemmel kezdi látni a világot, karácsonyi pulykát küld írnoka családjának, ellátogat megvetett unokaöccséhez, s jó barát, jó gazda, jó szomszéd válik belőle.

Már az író idejében sem mindig arról szólt a karácsony, amiről kellene, manapság pedig már nagyon nem arról szól. A világ elanyagiasodott és az ajándékok váltak a legfontosabbá. A kötetből még árad az igazi karácsonyi hangulat, ami arról szól, hogy együtt legyünk. Sajnos az elmúlt években sok olyan karácsonyt élt meg a családom, amikor nem ünnepelhettünk közösen, csak az internetnek köszönhettük, hogy viszonylag közel érezhettük magunkat egymáshoz. Biztos vagyok benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül és mindannyian jobban átérezzük emiatt Scrooge alkalmazottjának, Bob Cratchitnak a helyzetét, akit nem szívesen enged el munkaadója az ünnepekre. Őt is és az olvasókat is meglepi az a tett, amire végül a mogorvának hitt vénember vetemedik.

Anno, amikor a Karácsony Éneket kiadták, alig pár nap alatt elkelt mind az a hatezer példány, amire előre nyomtattak. Az akkori jóindulatot mutatja az is, hogy az árát csak öt shillingben állapították meg, hogy a szegényebb családok is hozzájussanak a kötethez. És ha a beszámolóknak hinni lehet, akkor a gazdag munkaadók kissé meg is ijedtek a regény elolvasása után, és nem meglepő módon megnövekedett azoknak a vállaltoknak a száma, amelyek szabadnapokat adtak ki az ünnepekre.

A könyv rávilágít arra, hogy a múlt eseményei mennyire vannak hatással jelenünkre, a jelenünk a jövőnkre. A képek, amelyeket Scrooge lát, felnyitja a szemét arra, hogy mennyit változott és, hogy milyen rossz irányba. Elfelejtette önmaga vidám és boldog énjét, ami miatt egy zsörtölődő, besavanyodott emberré vált. De neki megadatott egy olyan út, ami még élete vége előtt visszaterelte a helyes útra.  

Egy ilyen utazás talán mindannyiunknak jót tenne, visszatudnánk térni a lényeghez és visszatudnánk ölteni magunkra azt a gyerekkori énünket, amely az utcán szánkózva, önfeledten azt kiabálja ismerősöknek és ismeretleneknek egyaránt, hogy Boldog karácsonyt!