A balerinák is megtörik a csendet a Chicago című musicalben

Már a Chicago műsorra tűzésekor sejthettük, a Pécsi Nemzeti Színház egy ikonikus sikerdarabbal kívánja színesíteni az évadot. A készítők szándéka, hogy az idei évad csúcsprodukciójává váljon. A Chicago 1996-os feldolgozása máig tartja a rekordot a Broadway történetének leghosszabb ideig futó amerikai musicaljeként. Bár eredetileg színpadra íródott, hazánkban főként a 2002-es, világsztárokat felvonultató filmes adaptáció ismert.

A Vidákovics Szláven által rendezett pécsi produkció húzóneve Szulák Andrea volt, aki Morton Mama szerepében volt látható, s láthatóan megtalálta az összhangot a társulattal. Azonban a hazai pályán mozgó szereplők kevéssé sem törpültek el az ismert színész-énekesnő mellett. A pécsi színpadon először látható Foki Veronika és a Balikó Tamás Nívódíjjal kitüntetett Stubendek Katalin külön-külön és együtt is kiegészítik egymás karaktereit a főszerepekben, a háttértörténeteik ellenére is szerethetővé téve Roxie Hart és Velma Kelly alakját. Laklóth Aladár Billy Flynnként bemutatja könnyed mozgáskészségét, Götz Attila pedig különös érzékkel formálja meg a főhős férjét. Takaró Kristóf rövid, de a cselekmény szempontjából annál meghatározóbb kámeájának abszurd humora a második felvonásban nevetteti meg leginkább a közönséget.
A Chicagót talán ikonikus dalai, az egész előadáson végigvonuló, már magából a cselekményből is adódó erotikus légkör, illetve karakteres jelmezei és látványvilága, az 1920-as évek Amerikáját kifigurázó története teszi máig sikerrel játszott előadássá. A korrupt amerikai igazságszolgáltatás hamisságára adott fricska, a ‘70-es években teret nyerő feminizmus, a nők függetlenségének kérdése is megjelenik az előadásban, mely szórakoztató formában mutatja meg a bulvársajtó felszínességét és a bűnözők „celebekké” emelését.
A pécsi bemutatóban azonban a legérdekesebb tapasztalatot nem a fentiek jelentik – a feldolgozás a színház össz­művészeti jellegét, a szoros együttműködést mutatja be a helyi művészek és előadók között. A Pécsi Szimfonietta a zenei kíséretről gondoskodott, a színművészek mellett nem csak az énekkar tagjai és Vermes Tímea operaénekes állnak, de a Pécsi Balett táncosai is. Közülük több fiatal nő mutatta meg tehetségét a színpadi játékban és beszédben egyaránt – a megszokott színvonalú mozgással párhuzamosan –, s a közönség meggyőződhetett róla, hogy kiválóan álltak helyt, további színt víve a látottakba. Találóan bekapcsolták az előadásba a Richard Davidson művésznevű fiatalembert is, akinek bűvészprodukcióiról már lapunkban is olvashattak.