A MárkusZínház Grand Hotelje egészen különleges előadás lett

Elmúltak már azok az idők, amikor egy-egy bábelőadás csak úgy nézhetett ki, hogy a bábosok a kezükre húzott kis állatbábbal, egy paraván mögé bújva előadnak valamit, mi nagyokat nevetünk, aztán a végén taps, meghajlás, irány az autó, este meg jön a szokásos kapcsolgatás a tévé előtt, ki emlékszik már arra, mi volt délután Misi mókussal. 

A mai világban, ne féljünk kimondani, komplexebb élményekre vágynak a nézők – s ezt a MárkusZínház darabjai rendre hozzák is. Ezen sorok írója szerencsére sok előadásukat látta már, és két visszatérő összetevőt tud megemlíteni – amely kettő most is felbukkant. Az egyik az, hogy a bábművészek valójában színészek is, azaz saját maguk is játszanak. (S még hogy játszanak! A Grand Hotel megtekintése után nem is értjük, Pilári Gáborra hogyhogy nem csapott le már egy magyar filmes. A hangjával, sőt, a testtartásával is egy egész emberi sorsot képes tökéletesen megjeleníteni.) 

A másik az interaktivitás, a közönség bevonása. Ezt persze ne úgy képzeljük el, hogy ha tetszik, ha nem, mi, nézők is játszani fogunk – sokkal inkább arról van szó, hogy az előadók tökéletesen reagálnak a helyzetre, az adott pillanatra, az ott és akkor megszülető szituációra, így bekacsolva minket a darabba és a nevetésbe. Ehhez persze végtelen profizmus kell – s ez nagyon, nagyon megvan a MárkusZínháznál. 

De essen szó a Grand Hotelről is! A darab természetesen az első perctől az utolsóig szórakoztató, ám mégis odafigyelést igényel. Több narratíva-síkon mozgunk ugyanis: látjuk a Rejtő-művet, de annak elkészültét is. Sőt, az említett interaktivitás miatt folyamatos a reflexió a jelen pillanatra, a közönségre, az előadásra is. Ez a három sík persze azt is jelenthetné, hogy miközben egyikből a másikba zuhanunk, nézőként el is veszünk, s azt sem tudjuk, hol vagyunk. De erről szó sincs. Az érzékeny színészi játékok (Vajda Zsuzsanna elérzékenyülő Szidóniájára például sokáig emlékezni fogunk), a helyrebillentő-összegző dalok (Pilári Lili szenvedélyes tolmácsolásában), a gördülékeny rendezés, a színpadi ötlethalmaz összeáll egy kerek egésszé – amely egésznek kifejezetten jó nézőként a részese lenni. 

Film is készült már a regényből

A Vesztegzár a Grand Hotelben Rejtő Jenő egyik legismertebb és leghumorosabb (már ha lehet különbséget tenni a könyvek között...) regénye. Az alapkonfliktus a banánoxid nevű találmány képletének megszerzéséért folyik – a helyszín pedig egy, a bubópestis fertőzés miatt vesztegzár alá kerülő hotel. A szállodában összezsúfolódó, többféle nemzetiségű vendég önmagában is rengeteg poénforrást jelent, amit a regény maximálisan ki is használ. 

Fontos megemlíteni, hogy Rejtőnek ebből a regényéből készült a Meztelen diplomata című filmvígjáték.