A székesegyház ábrázolásai gazdag jelentéstartalommal üzennek a karácsonyról

A domborművek a 12. században keletkeztek, ma Zala György hiteles másolatait láthatjuk a lejárat falain. A román kori ábrázolásokra jellemzően az egyes jelenetek nincsenek elválasztva, a kompozíciók egysége sejteti az új képeket. A déli lejárat alkotásai Jézus életét mutatják be, a középső sor születésének történetéről mesél. 

Megtaláljuk az angyali üdvözlet jelenetét, melyben Szűz Mária égi jelenés során értesül a Megváltó fogantatásáról. Osztozhatunk örömében rokonával, Erzsébettel, Keresztelő János anyjával való találkozásakor. Kedves betlehemi jelenetben láthatjuk viszont a kis Jézust körülálló pásztorokat és az istálló állatait. Találkozhatunk Heródes királlyal is, aki gőgös, beszűkült hatalomféltése miatt számtalan kisgyermeket lemészároltatott Betlehemben az újszülött, égi király születésének hallatán, végül szamárháton láthatjuk megörökítve az Egyiptomba menekülő Szent Családot. 
 

A domborművek emellett több jelenetet is szentelnek a három királyok útjának, ezt téve a jelenetfüzér leghangsúlyosabb elemévé. A bibliai napkeleti bölcsek az évek során, főként az ószövetségi szövegek újraértelmezéséből kifolyólag királyokká váltak az ábrázolásokon. Ez a keresztény művészetben azt is kifejezi, a legfőbb úr és király Jézus, aki előtt meghajol minden térd, s akinek hatalma felette áll az evilági uralkodókénak. 
Láthatjuk a bölcsek (királyok) Jézus előtti hódolatát, s a Heródessel való találkozásukat, aki jelentést kér az újszülött Jézusról. Bájos jelenet a királyok álma, akiket angyal figyelmeztet, ne térjenek vissza Heródeshez. A három koronás alak egy ágyban, közös takaró alatt kuporogva alszik, ezzel is  tükrözve hármuk egységét. 
A hatalom ábrázolása igazán érdekes megvilágításba kerül ezen a különleges domborműsorozaton. 
 

Marosi Ernő művészettörténész szimbolikus értelmezése szerint az altemplomi bejárat fölötti kiemelt helyen lévő két jelenet a jó és a rossz uralom ellentétpárjaként jelenik meg. Az istenkirályságot jeleníti meg a trónoló Mária ölén helyet foglaló Jézus és az előtte térdet hajtó bölcsek. Ezzel szembeállítva láthatjuk a rossz, kicsinyes földi uralom megtestesítőjét, Heródest, aki hatalomféltésből bármire hajlandó. Árulkodóak a kéztartások is: míg a kis Jézus áldást oszt, addig Heródes kinyújtott mutatóujját fenyegetően a bölcsekre szegezve utasít. Nem véletlen az sem, hogy királynak járó térdhajtással a bölcsek nem Heródesnek, hanem egyedül Jézus előtt hódolnak. 

Sokatmondó ábrázolásokat láthatunk
A három király az időskort, az érett férfikort és ifjúkort jeleníti meg. A legidősebb róhatja le hódolatát elsőként, míg a legfiatalabb először csak a többiek háta mögül kandikál ki. A királyok jeleneteit kiegészíti a pásztorok ábrázolása, akik tétovázás nélkül követték az angyal szavait, s a kisgyermekhez siettek. A két, bibliai alapokon álló ábrázolás teológiai jelentéssel is bír: Jézusra mutatnak, ugyanis a keresztény hagyomány egyszerre tekint rá, mint jó pásztorra és a mindenség királyára.