A Magyar Kézműves Szövetség eseményén Báling Aranka is alkotott

– Hogy érintette a kézműveseket a járványhelyzet?

– Másfél évig zárva voltak a műhelyeink, így most a Magyar Kézműves Szövetség nagyszabású eseménye, összefogása eredményeként az ország különböző pontjain egyszerre nyílnak ki a szövetség tagjainak műhelyei, hogy megmutassák a mesterségek hallatlan gazdagságát, sokszínűségét.

– Mitől elvágó a hímes tojás?

– Sokác gyökerekkel rendelkezem, s nálunk nem volt hagyománya a locsolkodásnak. A gyerekek húsvétkor ajándékot kaptak, mely addig szólt, még valaki ki nem járta az iskolát. Ekkor, amikor végeztek a három elemivel és három ismétlőosztállyal (majd később a nyolc osztállyal) kapták meg a keresztanyától a legszebb, legdíszesebb hímes tojást.

– Népi iparművész, szövő, csuhé-, gyékény-, szalmafonó, tojásfestő. Felsorolni is hosszú a képesítéseit. Bizonyára igazán kreatív ember.

– Sok évet töltöttünk kint Budapesten, a Vörösmarty téri karácsonyi vásárban. Az pedig egy nagyon nagy nívó, már maga a bejutás is. A nézelődők, vásárlók megkérdezték, hogy kereskedő vagyok-e, mert annyiféle alkotást vittünk. Ott voltak a hímes tojások, a szőnyegek, famunka, szalmából font karácsonyfadíszek, és a csuhébetlehemek is.

– Milyen volt a szombati esemény?

– Bemutatót tartottam, mind az autentikus tojásírásból, mind a szövésből. Meg lehetett nézni azt is, amint egy közel 100 esztendős sokác mohácsi kötényt újból szövök.

– A kézművesség kihalófélben van, vagy vannak a fiatalabbak között is olyanok, akik gyakorolják a népi mesterségeket?

– Ezek a tevékenységek régen anyáról lányra szálltak. Ma már ott tartunk, hogy múzeumokban tanítjuk és próbáljuk menteni a menthetőt. Ám van egy nagy büszkeségem, Fekete Ildikó, ő Junior Prima- és Gránátalma díjas. Úgyhogy van utánpótlás. Hiszem és vallom, kézművességünk csak akkor maradhat fent, ha tudásunkat átadjuk a legjobbak szerint.

Gyermekként dédnagyanyja inspirálta

Báling Aranka dédmamája volt a falu tojásírója, sokan felkeresték nagyhéten. A kislány ott sertepertélt körülötte, a szövőszékbe is beült. Majd felnőttként, 1992-ben kezdett tojást írni, a szövést pedig 1995-től gyakorolja. 2000-ben már a népi kismesterségek játszóház vezetője, oktatója volt. A szőnyegszövő végzettséget is megkapta. 2006-ban lett tojásfestő népi iparművész, majd csuhé-, gyékény-, szalmafonó szakmunkás. 2013-ban ő képviselhette a Magyar Kézműves Szövetséget VI. Mohammed király meghívására a II. Kézműves Világtalálkozón Marokkóban. 2015-ben Magyar Kézműves Remek díjat kapott.