Bartusz-Dobosi László megírja az őrület és a csend virágait is

– Közgazdasági szakközépből indult. Azért ez nem szokványos irodalmi kezdet!

– Közvetlenül a rendszerváltás előtt fejeztem be a középiskolát, és édesapámnak az volt az álláspontja, hogy egy sima érettségi nem ér annyit, mint egy szakmát is adó változat. Megjegyzem, ott sem a matek, hanem a magyar volt az erősségem.

– Irodalomelméleti könyveiből – így a legutóbbi Horizont címűből is – kiderül, miként írnak és olvasnak napjainkban az emberek. Készül valami hatalmas műre, amihez előtanulmányokat folytat?

– Inkább csak mindig nagyon szerettem olvasni, főleg a ‘60-as, ‘70-es, ‘80-as évek magyar irodalmát. Emellett úgy gondolom, az életrajzokból rengeteget lehet tanulni, ezért bennem is van ilyen élet­utakat feldolgozó késztetés. Másrészt tanárként pontosan látom a mai fiataloknál az olvasással kapcsolatos határokat. Ami most leginkább izgat, hogy miként lehetne összehozni a lélek mélységeit, az irodalmat, a természetet egy-egy növényen, illaton, színen keresztül, kerti meditációs esszék formájában.

– Mennyire kell félteni az ifjúságot, többet vagy kevesebbet olvasunk mint eleink?

– A mai fiatalok és felnőttek sokkal többet olvasnak, mint bármikor korábban. A kérdés az, hogy mit, hol és milyen formában. Rövidebben, informatívabban kell fogalmazni, az íróknak, költőknek pedig az a dolga, hogy azokat a bizonyos „virtuális templomfalakat” értékes tartalommal töltsék fel.

– Ezt megelőzően a téboly jelenléte foglalkoztatta az irodalomban. Ezt hogy kell elképzelni?

– Az érdekelt, hogy ki tud hitelesen írni a tébolyról és hogyan, ki érti annak a logikáját, vagy például a tudatmódosító szerek miként alakítják az íráskészséget.

– Ilyen elemző típus a hétköznapokban is?

– Szeretem beszéltetni az embereket, és figyelni a köztes gondolatokat.

Két újabb kötet van készülőben

Bartusz-Dobosi László 1971-ben született Siófokon. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen történelem, teológia szakon diplomázott. Író, szerkesztő, kritikus, irodalomtörténész, 1999 óta tanít a Ciszterci Rendi Nagy Lajos Gimnáziumban, ahol 6 évig igazgató volt, most részmunkaidős tanár, továbbá az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének kutatója. Felesége, Dobosiné Rizmayer Rita olasz tanár és fordító. Gyermekeik: Csanád 19, Dorottya 18, Barnabás 13 éves. Őszre várható Csengey monográfiája, ezt követi Csendvirágok című kerti meditációs esszékötete.