2018.10.18. 17:30
A nézők egy évig alakíthatják a család életét
Többször is megfagyott a levegő Vajdáék addig szórakoztató hangulatú karácsonyi vacsoráján.
Érdekes gondolatok kavarogtak a néző (jelen esetben a cikk szerzője) fejében, akihez a Vajda család feje, az apa odaült és azt mondta: „nyugi, a játékot már teszteltük gyerekeken”, pontosabban 14 év feletti fiatalokon. És most nekünk, felnőtteknek kellett bizonyítani, hogy bölcsebben, okosabban, rátermettebben tudjuk venni a mindennapi élet produkálta akadályokat azoknál, akiket nevelni próbálunk. Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy jól vizsgáztunk. Vajon jobban teljesítettünk, mint a gyerekek?
A Bóbita Bábszínház ezúttal a felnőtteket várja az #Apa_anya_én címmel beharangozott komplex színházi nevelő előadásra. Tulajdonképpen egy társasjátékra, de kanyarodjunk vissza az elejére. Karácsonyi vacsora közben hirtelen megfagy a levegő. Többször is, ugyanis miután Bence, a nagyobbik fiú bejelenti, hogy az egyetem helyett inkább egy évre Görögországba utazik önkénteskedni, az apa is közli a tervét: munkája miatt úgy adódott, hogy a lehető legcélszerűbb lépés az lenne, ha a család jövőre áthelyezné a székhelyét Pekingbe. És még nincs vége, hiszen még csak a levesnél tartanak. Az anya is szeretné az álmait követni, amelyekről annak idején épp a család miatt kényszerült lemondani. Lisszabonba készül, ha elnyeri a megpályázott ösztöndíjat. És akkor még ott van az érettségi előtt álló ambiciózus kisebbik fiú, aki csak próbál levegőt venni a megfagyott családi légkörben.
A következő egy évről pedig a nézők döntenek. Négy csapatba verődnek és egy-egy családtaggal próbálják megoldani azokat a helyzeteket, amelyeket az egyébként szórakoztató társasjáték tár eléjük. Ezalatt a nézők kicsit jobban belelátnak a magyarországi családi viszonyokba, majdnem komplett, a családokat érintő demográfiai térkép rajzolódik le előttük, mindeközben persze telik az idő és az év végén ki kell derülnie, hogy döntöttek akkor és hogy döntenek most, a következő karácsonykor a családtagok. Biztosan tudható, hogy két előadás sem végződik ugyanúgy, hiszen mi, nézők alakíthatjuk a dolgok menetét, a családtagokkal történt helyzeteket.