Andricz Bertold: Bizakodó vagyok, hogy megindulunk valamerre a jövőben

Andricz Bertold 2021 óta vezeti a Pécsi Állatkert és Akvárium-terráriumot. Már gyerekkora óta szorosan kötődik az állatokhoz, majd azt a bizonyos ranglétrát is megmászta az igazgatói székhez.

Andricz Bertold 2021 óta vezeti a pécsi állatkertet

– Mikor és hogyan kezdődött el az ön karrierje a pécsi állatkertben?

– A kilencvenes évek derekán kerültem kapcsolatba ezzel az intézménnyel, vagyis az akkori akvárium-terráriummal a Munkácsy Mihály utcában. Hüllőtartással kezdtem a pályafutásomat, majd szép lassan lépkedtem fölfele a gyíkokkal, sikló félékkel, óriásgyíkokkal, de még mérgeskígyókkal is foglalkoztam. Már ott belefolytam a szakmai életbe, de főállásba a diplomám után, 1998-ban kerültem. Akkor már a Mecsekoldalban volt fellelhető a pécsi állatkert. Nagyon kevés olyan munkakör volt, amit ne végeztem volna. Volt egy munkaköri beosztásom, de általában mindenki mindenbe besegített.

– Mi a legfontosabb feladata egy állatkert igazgatójának?

– Én azt gondolom, hogy a stabilitás megteremtése volt a lényeg az elmúlt időszakban, és ez szerintem sikerült is. Itt nemcsak a pénzügyit értem, hanem a szakmait is. Ezen kívül természetesen fontos az állatkert stratégiájának és a jövőbeli terveinek lefektetése is. Azonban ehhez fontos lenne ismerni a forrásoldalt is, hiszen az határozza meg, hogy meddig tudunk nyújtózkodni.

– Mint igazgató, hogyan látja a PécsZoo helyzetét? Származik hátrány az elhelyezkedésből?

– A 2015-ös átépítés óta stabil a helyzetünk. Azt meg kell, hogy mondjam, csodálatos környezetben helyezkedünk el, viszont ez számos hátrányt von maga után. Mint kiderült, a pécsi állatkert a tettyei vízbázis vízgyűjtő területén helyezkedik el. A terjeszkedés szóba se jöhetett. Majd az a környezet a Natura 2000 részévé is vált, ami szintén gátolta a növekedést. Az elmondottak alapján rengeteg kötelezettségnek kellett eleget tennünk. Volt szó költözésről, de végül maradtunk a helyünkön, annak viszont ára volt. Egy teljes átépítésen kellett átesnie az állatkertnek. Ennek alapján például minden egyes kifutó szigetelést kapott. Ennek a költsége és behatároltsága azt eredményezte, hogy a kifutóink nem a legnagyobbak. Nyilvánvalóan megfelelnek a hazai és a nemzetközi jogszabályoknak, viszont ahogy növekszenek az állatvédelmi, állatjóléti törekvések, egy idő után ez problémát fog okozni.

– Ön szerint milyen üzenetet kell átadnia az állatkertnek a külvilág felé?

– Ha már az állat jól van, és ez a látogatóban jó érzést vált ki, és egy kis környezeti nevelést is mellé tudunk csempészni, akkor már az állatkert elérte a célját. Azt gondolom, hogy a mi feladatunk közé tartozik az is, hogy segítsük a feltörekvő nemzedéket, hogy helyes gondolkodásban nőjön fel.

– Van-e olyan nehézség, amellyel az állatkert szembenéz?

– Őszinte leszek, anyagilag túléltünk. Soha nem volt olyan, hogy ne tudtunk volna bért fizetni, vagy egy állatot ellátni. Ki tudtuk fizetni a számláinkat, azonban nem tudtunk félrerakni egy nagyobb projektre. A felújított állatkert is lassan tíz éves lesz, egy-két dolgot már meg kellene csinálni. Megélhetési problémáink nem voltak, én bizakodó vagyok, hogy a jövőben megindulunk valamerre.