2024.01.23. 07:00
Úgy tudtak fejlődni és növekedni, ahogy igény mutatkozott rá
Nagy fába vágta a fejszéjét Kovács Gábor 24 évvel ezelőtt, amikor egy romos épületet, a csarnótai csárdát elkezdte felújítani. Mint mondja, ezt másképp nem lehet, csak szívvel-lélekkel, sok munkával és kitartással.
Kovács Gábor minden nap körbejárja a Tenkes Csárdát, és a körtúra alkalmából leginkább a részletekre figyel. Fontos, hogy mire belép az első vendég, az egész úgy működjön, ahogy kell, és olyan képet mutasson, amilyet kell.
– Hiszek abban, hogy a sok apróság miatt áll össze egy olyan kép a csárdáról, amiért szeretnek odajönni a vendégek, és azon kívül, hogy kedvesek vagyunk és azon túl, hogy huszonhárom év után is tiszta szívvel látjuk vendégül a betérőket, nagyon sok mindenre odafigyelünk. A vendégek úgy mondják, hogy „nem tudjuk, mitől ennyire jó itt lenni, de utánozhatatlan…” hát a fent említett dolgok miatt van ez így
– mondta a csárda gazdája, aki több mint 20 éve, 25 évesen a csarnótai önkormányzat pályázatára jelentkezve elnyerte a csárda bérletét. Az épület túlzás nélkül romokban állt, és vendéglátóhelyként már több mint egy éve nem üzemelt, mert az akkori ÁNTSZ bezáratta. Nem felelt meg az akkori követelményeknek. A tető is meg volt ereszkedve, és a mellékhelyiség egy külső épületben volt.
– Először megkerestem egy építészt, aki nem úgy képzelte el a felújítást, mint én, de aztán később, szerencsémre találkoztam Vári Jenővel. Ő egy olyan szakember volt, aki hagyott mesélni, kibontakozni, meg akarta tudni, mi a vágyam, vagyis hogy hogyan szeretném látni később ezt a csárdát. Miközben én beszéltem, ő rajzolt, kézzel skiccelt. Egymásra találtunk ebben a munkában, így a későbbiek folyamán 5–10 év múlva is úgy tudtunk együtt dolgozni, hogy én csak meséltem, ő rajzolt. Ezáltal az újonnan épült részek nem különböztethetők meg a régitől, amely az 1890-es években épült
– emlékezett vissza a kezdetekre Kovács Gábor.
A felújítás első üteme körülbelül fél évig tartott.
Először is több mint egy kilométerről, Csarnótáról bevezettették a földgázt, ami nagyon fontos lépés volt. Akkor a 40 m2-es épület még csak egy mellékhelyiséggel egészült ki, felújították a konyhát, kicserélték a nyílászárókat, valamint teljes egészében átrakatták, kijavították a tetőt.
Később, 2–3 év múlva úgy tudtak fejlődni és növekedni, ahogy igény mutatkozott rá. Szuterént, raktárhelyiségeket építettek, valamint egy komoly gépészetet is. A következő lépés az első terem megépítése volt, amelyben egy kemencealakú kandallót alakítottak ki, később különtermet építettek hozzá, melyet egy 30 méter hosszú és 7 és fél méter széles rendezvénysátorral bővítettek. Ez körbeöleli a belső udvart, így ott egy gyönyörű kert jött létre. Hat évvel ezelőtt pedig tovább bővült a Tenkes Csárda, mégpedig szálláshelyekkel. Négy szoba van a csárda felett, és két vendégház is nyitva áll.
– Arra is odafigyeltünk, hogy olyan építőanyagokkal dolgozzunk (mint például öreg gerendákkal, biomésszel), hogy egészséges legyen ott aludni, és autentikus is legyen a környezet
– magyarázta.
Kovács Gábor a bama.hu podcastadásában beszélt még arról is, mitől olyan jó a Tenkes Csárda csapata, és mennyire odafigyel a felhasznált alapanyagokra. A beszélgetés során érintettük az elért eredményeket is. Mint ismert, a Tenkes Csárdát 2016-ban a Baranya Megyei Önkormányzat Értéktár Bizottsága felvette a helyi értékek sorába, 2020-ban pedig Nemzeti Értékké terjesztette fel, Kovács Gábor pedig 2022-ben az Év Vendéglőse lett. Szó volt még arról is, miért kell megőrizni a hagyományos csárdák stílusjegyeit, és természetesen az ételekről is beszélgettünk.
